„visszalesek, s egy nagyipari kőgyalu beleroncsol”
- Részletek
(galéria nyílik – Gyuricza Imre felvételei)
„Kihűlő kőzetrétegek” címmel rendezett szimpóziumot Lanczkor Gábor Ság hegyet megidéző versciklusáról a Fiatal Írók Szövetsége 2017. április 29-én a celldömölki Kemenesalja Művelődési Központ és Könyvtárban.
Bonyolult személyesség és végletekig vitt tárgyias jelhasználat. Pszicho-geológiai áskálódás és lírai „családfakutatás”. Az ekhpraszisz nyelvi teherbíróképességének elhivatott vizsgálata és a formamániás öröm. A nyelv történeti rétegzettségének feltáró izgalma és a nyomolvasás derűs lehetetlensége. Ezek az „éslegesen” összekapcsolt költészetnyelvi és szemléleti kategóriák jó néhány alapvonását feltárták már Lanczkor Gábor poétikájának. A szimpózium fő (az eddigi recepció sodorvonalához is kapcsolódó, onnan mégis kikülönülő) kérdése az, hogy miként válhat néhány vers terévé (sőt, egy egész lírai működés fontos terévé) egy – történeti változékonyságában – legalább kettős identitású (vulkán és/vagy bánya) hely. Erős benyomásunk lehet, hogy a Ság-versek folytonosan a vulkán-lét és bánya-lét közti átkapcsolódások, képzetkikölcsönzések és közvetítések helyeként tudósítanak magukról, ekként egyfajta át- és visszaváltozás-történetként is olvashatók. Az a sor például, hogy „kiolvashatatlan kusza valaki” – egyaránt vonatkozhat a versbe vett Ság hegyre, valamint arra vagy azokra a lírai alanyokra, akik e költemények által megjelennek.
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a válaszokat a szimpózium előadói, Harmath Artemisz és Németh Zoltán irodalomtörténészek, valamint az előadásokat követő trialógus résztvevői, Lanczkor Gábor, Térey János és Korpa Tamás. Az esemény zárásaként került sor Lanczkor Gábor zenés performanszára a sokat látott tanúhegyen.
Harmath Artemisz előadása meghallgatható itt.
Németh Zoltáné itt.
Lanczkor Gábor, Térey János és Korpa Tamás beszélgetése pedig itt.
