Viktoriánus animációs film

Részletek

(galéria nyílik)

2017. február 23-án, este hat órától, a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiumának előadótermében került sor Láng Orsolya Bordaköz és Horváth Imre Olivér Nem szimpátia című köteteinek bemutatójára a Fiatal Írók Szövetsége szervezésében. Hosszú idő óta ez a legutóbbi FISZbook esemény a városban, ezért a két kötet bemutatása magában foglalta a sorozat újraindulásának reményét is. Az est moderátora Farkas Evelin, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének doktorandusz hallgatója, a Hatvani István Szakkollégium senior tagja volt.

Láng Orsolyának 2015-ben jelent meg Tejszobor című első prózakötete, amelyet 2016-ban követett első verseskötete, a Bordaköz. A szatmárnémeti születésű, iskoláit Marosvásárhelyen és Kolozsváron végző szerző jelenleg animációs vizsgafilmjén dolgozik Budapesten. A moderátor kérésére mesélt a címadás nehézségeiről, és arról a dilemmáról, hogy a Bordaköz anyagának végül miért nem egy kötetbeli költemény címét adta. Elmondta még azt is, hogy a kötet nagyjából tíz év munkáját öleli föl. Horváth Imre Olivér, akinek szintén 2016-ban nyert publicitást Nem szimpátia című versgyűjteménye, a FISZ alkotói pályázatán díjazott kéziratából, a címadás bőséges merítési lehetőségeiről számolt be, valamint arról, hogy miért változott – kisebb szerkesztői aggodalomra adott dacos és játékos válaszként – az eredeti Szimpátia kötetcím Nem szimpátiára.

Mindkét szerző beszélt a szerkesztési munkáról, a korrekciók, szelekciók édeskeserű futamairól. Láng Orsolya úgy látja, hogy neki viszonylag kevés egyet nem értése volt a szerkesztőjével, Gál Attilával, mindössze négy vers sorsát kellett komolyabban átgondolniuk. Horváth Imre Olivér megosztotta a jelenlévőkkel, hogy ő igazából egy egészen más kötetre készült, ám a realizálódott mű sokkal színesebb és érthetőbb lett. Kiemelt figyelmet fordított arra, hogy az anglisztika szakos múltja ellenére a művét átható utalásrendszer a legtöbb olvasó számára érthető legyen, hogy kihúzza a szövegeiből az anglicizmusokat, vagy a túl messzire vezető, csak az angol irodalommal behatóbban foglalkozók számára érthető allúziók és reminiszcenciák egy részét. Farkas Evelin kitért a szerző Angliához, különösen a viktoriánus Angliához fűződő viszonyára, valamint a kint töltött hónapjaira is, amire a szerző vicceskedve azt mondta, hogy az egy dolog, amit az ember megtanul az egyetemen, angol szakon Angliáról, a nyelvről, a kultúráról, aztán kimegy és ,,nincs ott Anglia”, azzal kell szembesülnie, hogy a kint élők nem mind Dorian Gray-ek és Jane Eyre-ek.

Az est folyamán úgy tűnt, hogy a két szerző a feldolgozott témákat és költészetnyelvi sajátosságokat tekintve erőteljesen különbözik egymástól: Láng Orsolya a személyest a példázatossal találkoztató tájleíró versei és Horváth eltávolító, különös ízű szerepversei igen nehezen lennének összevethetőek, azonban pár kérdéssel később mégis találtak közös pontokat, akár egymás verseinek felolvasása által, akár az öregség, halál verseikben való színrevitele okán. A kérdéskört mindketten másképp közelítették meg, és ez a másmilyenség apró kicsinyítő tükörként is utalt a köteteikre, költészetükre. Amíg Láng Orsolya nagyszüleihez kötődő személyes élményei alapján beszélt a megöregedés, leépülés és halál tapasztalatáról, addig Horváth Imre Olivér inkább távolabbról vizsgálta a kérdést, az öregséget a generációs különbségek társadalmi hatásainak, egymás megérthetetlenségének a szempontjából közelítette meg, és az empátia hiányára, annak szükségességére hívta fel a hallgatóság figyelmét.

Farkas Evelin végül mindkét szerzőt a jövőbeni terveiről kérdezte. Láng Orsolya jelenleg a mesterszakos diplomamunkáját készíti: a tízpercesre szabott animációs film egy szezonvégi tengerpart karaktereit és kulisszáit idézi meg. Horváth Imre Olivér is igen nagyszabású munkára adta a fejét, hiszen december óta készül egy – reményei szerint további költészeti irányvonalát meghatározó – hosszúvers megírására. A költemény egyben szerelmes és politikai vers lesz, de gyorsan leszögezte, hogy azért vallomásos szövegeket senki se várjon tőle, mert azokat nem fog írni, majd nevetve megjegyezte, hogy ha annyira jól sikerül a tervezett szöveg, akkor lehet, hogy soha többé nem fog írni.

A közönség reményekkel telve hagyta el a könyvbemutató helyszínét, máris újabb kötetekről ábrándozva, mindkét költő tollából.