,,Mindig van valami szégyen abban, ha az ember nyugodtan írhat!”

Részletek

Selyem Zsuzsa kolozsvári estjéről Vass Csaba tudósít

(A szerző portréját Déri Miklós készítette)

Hangzott el február 23-án este, a Bulgakov emeleti termében, ahol László Noémi az Álljunk meg egy szóra beszélgetéssorozat keretén belül, a Moszkvában esik című legújabb kötetéről kérdezte a szerzőt, Selyem Zsuzsát. Mint kiderült, két évfolyamtárs beszélgetett egymással, talán ennek is köszönhető a beszélgetés kötetlensége és a jó hangulat.

Az est kezdéseként szó esett arról, vajon mi az oka annak, hogy Selyem Zsuzsa köteteinek a címei nem tartalmaznak névelőt. A szerző erre csak azt felelte, hogy ennek semmi különösebb oka nincsen, de olvasott egy olyan statisztikát, ami arra világított rá, miszerint a női szerzők sokkal ritkábban használnak névelőt címadásnál, mint férfi kollégáik. Selyem Zsuzsa különben a kötet megírásának idején egy svájci kapucinus kolostorban tartózkodott (azt is elmondta, hogy itthon inkább tanulmányokat ír szívesebben, mint szépirodalmat), Zug városában, ami egyszerre a béke, a nyugalom és a maffiózók pénzének a városa is.

Arra a kérdésre, hogy tanári és írói hivatása, hogyan működik együtt, valamint, hogy szerepek-e ezek, a szerző azt felelte: Mindent megteszek, hogy ne legyenek azok! Majd azt is megtudhattuk tőle, hogy nem szeret matematikát tanítani és hogy elkötelezett híve a demokratikus pedagógiának. Véleménye szerint csak párbeszéd formájában lehet jól tanítani, és bár a tanáré a felelősség, de fontos, hogy a hierarchia eltűnjön. A jó tanítvány az, aki a felmutatott értékrendeket ismeri, ám újakat is képes mutatni – fogalmazott.

A továbbiakban a legtöbb szó magáról a nemrégiben a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent kötetről esett. A könyvben található történeteket a szerző nagyapja mondta diktafonba. Előzetes elvárásainkkal szemben mégsem egy végigvezetett élettörténetről van szó, mivel a nagyapa csak töredékeket mesélt el. A töredékek viszont láttató erejűek és beszédesek voltak. Általuk nagyon sok minden kiderült a nagyapáról, többek között az is, hogy arra volt nevelve, hogy hős legyen, aki számára a kudarc nem létezik

A beszélgetés egyik vezértémája az állati szempont – amely annyira különlegessé teszi ezt a történetet – körüljárása volt. László Noémi elmondta, számára nagyon furcsa olvasási tapasztalat az, hogy az állatok, amikor az emberekről beszélnek, mindig humánoknak nevezik őket. Ezt a ,,humánozást” ő eltávolító gesztusként érzékelte. Mint kiderült, a kötetben szereplő állatok nem úgy lettek megalkotva, hogy megfeleljenek egyfajta antropomorfizáló ábrázolásmódnak. A szerző alaposan utána olvasott azon állatoknak, amelyek könyvbe bekerültek. Kíváncsi volt, hogyan kommunikálnak, milyen gesztusokat tesznek egymás irányába, bizonyos szituációkban (például veszélyhelyzetekben), hogy tartják a fejüket, hogyan dekódolható testbeszédük.

A cím egy jereváni rádiós vicc poénjára épít (ilyen típusú viccekből egyébként majdnem minden történetben van egy). A vicc szerint egyszer betelefonáltak a jereváni rádióba, és megkérdezték, hogy Ana Pauker, akkori kommunista román külügyminiszter miért sétálgat nyitott esernyővel a napsütéses Bukarestben?

A jereváni rádió válasza: – Hát azért, mert Moszkvában esik!

Mindezek után szó esett a korábbi kötetekről, kiadókról, sikerekről és keserűbb tapasztalatokról. Majd a KMTG és a Független Mentorhálózat ügye is terítékre került. László Noéminek erre vonatkozó kérdéseire, Selyem Zsuzsa azt válaszolta, hogy mindent elmondott már ez ügyben, a transindex.ro hírportálon és nemrégiben a KMTG székháza előtt lezajlott demonstráción, Pion Istvánnal és Krusovszky Dénessel együtt.  – Szakad meg a szívem, azt tudom mondani!  

A beszélgetés végén azt is megtudhattuk, hogy a szerző a kötet megírásához leginkább Kafka és Virginia Woolf munkáiból inspirálódott, akiknél az állati narrátorok szerepe szintén nagyon erős és jól megformált. A kötet utolsó fejezetéről is szó esett, amiben a mókusok, mint valami cirkuszban újra előadják a történetet. Ehhez kapcsolódott a szerző egyik zárómondata is: Mindannyiunk élete egy cirkuszi mutatvány, mert be vagyunk idomítva.