Hírlevél feliratkozás

Keresés

Hedonista sztorizgatás Európa lichthófjában

Emlékszel még arra, amikor Bereményi Géza hetvenedik születésnapján a PIM-ben nem köszöntem vissza neked, mert éppen nagyon haragudtam rád? Ki tudja, talán néhány évtized múlva, egy másik születésnapi ünnepségen elhangzik majd egyszer egy ilyen mondat is két pikáns vagy épp édes-keserűen nosztalgikus anekdota között. A közönség, a majdani fiatalok pedig ugyanúgy hallgatják majd a majdani nagy öregek történeteit, ahogy mi hallgatjuk most Bereményi Géza és Spiró György közös múltidézését.

 

 

Némiképp rendhagyó a Petőfi Irodalmi Múzeum megszokott születésnapi ünnepségei között Bereményi Géza köszöntése 70. születésnapja alkalmából, hiszen az esemény egyben könyvbemutató is. Ahogyan Nyáry Krisztián, a Magvető Kiadó vezetője fogalmazott, a régi és új Bereményi-verseket egyaránt tartalmazó, nemes egyszerűséggel csak Versek címmel megjelenő kötet a kiadó születésnapi, bár nem annyira a szerzőt, hanem olvasóit szerették volna ezzel a kiadvánnyal e kerek évforduló kapcsán meglepni.  Most a költőt ünnepeljük, ám Nyáry reméli, hogy hamarosan prózaíróként is lesz mit ünnepelnie Bereményinek.

 

A költő szó, mint egy katalizátor aztán elindítja az anekdoták sorát, hol egy friss, ma reggeli történet egy taxissal, hol régi családi sztorik. Ahogyan az est moderátora és egyben a kötet szerkesztője, Szegő János mondja: Bereményi gyakorlatilag pillanatok alatt dramatizálja 2013-ban megjelent Vadnai Bébi című regényét. 

 

Hogy a közönség szemmel láthatóan jól szórakozik, ahhoz persze a beszélgetőtárs, Spiró György is hozzáadja a magáét.  Felidézik, ki mikor jegyezte meg először magának a másikat. Elhangoznak legendás helyszínek nevei: Eötvös Kollégium, Lovarda, Fiatal Művészek Klubja, megidéződnek legendás alakok: Rubin Szilárd, Cseh Tamás, stb. Úgy tűnik, Bereményi már húszévesként is nagy sztorizó figura volt, Spiró úgy fogalmaz, egy idő után kezdte sejteni, hogy a fiatalember sokat füllent, s épp ezért volt számára érdekes, hiszen ebből is látszott, hogy ez a pasas vérbeli író. Hisz mennyire hihető és hihetetlen is egyszerre az alkalmi légyott közben Népszabadságot olvasó nő karaktere.  

 

Spiró méltatja Bereményi korai prózaköteteit is, kiemeli, hogy ritka az a fajta ironikus, szellemes hedonizmus a magyar irodalomban, amit az ünnepelt képvisel. Külön kiemeli Az anyai ág című elbeszélést, amit a magyar irodalom egyik legnagyobb novellájának tart.

 

 Szó esik természetesen a Cseh Tamás által előadott dalokról is. Spiró felidézi, hogy Bereményi egyszer megmutatta neki a verseit, ám azok olvasva nem igazán mondtak sokat a barát számára. Akkor kerültek helyre a dolgok, amikor aztán először hallotta a szövegeket előadva, s onnantól úgy gondolja, Bereményi lírát ír a szó ősi jelentésében: azoknak az ókori vándorköltőknek a méltó utódja, akik lanttal – vagyis lirával – adták elő  alkotásaikat.  

 

Próza és líra után következik a dráma, Spiró Györgyöt Radnóti Zsuzsa váltja a beszélgetőtárs székében. A dramaturg a magyar dráma nagy korszakáról, az 1970-80-as évekről beszél, amikor még alkottak a régi nagy mesterek, ugyanakkor megjelent egy új hang, egy új világlátás, színre lépett néhány fiatal drámaíró, Bereményi Géza, Korniss Mihály, Nádas Péter és Spiró György, akik ezen az új hangon beszéltek a felszíni semmiről, állóvízről, s az alatta forrongó, kibeszéletlen múlt, elmondatlan történetek feszültségéről. Figyeljünk csak oda az olyan kifejezésekre, mint Európa lichthófja, az olyan címekre, mint Légköbméter – milyen érzékletesen és pontosan ragadják meg a kor életérzését!  

 

Hasonlóképp a fullasztó légkör és az olvasott szövegek által érzett szabadság a központi témája a Jánossy Lajos által elmondott méltatásnak.  Esterházy Pétert idézi, aki szerint  Bereményi A svéd király című novelláskötete nélkül nehezebb lett volna életben maradni azokban az években. Jánossy jól érzékelhetően már egy másik generáció, ő a nyolcvanas években már a példaképeket keres Bereményiékben, mintákat arra, hogy lehet ebben a közegben a kelleténél szabadabb gondolkodásmóddal létezni. 

 

Betegség miatt nem lehetett jelen Kardos Sándor, Bereményi Géza filmjeinek operatőre, ám a születésnapos valamiképp mégis megidézte: az est záróakkordjaként a Magyar Epidemiológiai Társaság folyóiratában megjelent novelláját (Jézus újságot olvas) felolvasva, egy-egy motívum hallatán – arannyal fizető nagyapa, diftéria, gégemetszés – a hallgatóságban könnyen fel-felvillanhattak képek az Eldorádó című filmből. 

 

Az est folyamán Prohászka Fanni és Vargai Lili olvastak fel Bereményi Géza verseiből, a zenei kíséretet hozzá Dobri Dániel szolgáltatta.  Az ünnepi programot Bagó Bertalan és Szegő János rendezte.

 

Bereményi 70 – Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016. január 27. 

Pethő Anita