Hogyan legyünk fiatal írók?

Részletek

A Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiuma által szervezett szerkesztőségi kurzus részeként már módunk volt betekintést nyerni a folyóirat-szerkesztés alapvető kérdéseibe, lépéseibe és a tördelői munkába is. ,,A fiatal irodalom szerkesztése” című beszélgetés során pedig a kötetszerkesztésről, a fiatal írók helyzetéről hallhattunk a JAK-füzetek szerkesztőitől, Balajthy Ágnestől és Borsik Miklóstól, akik 2014 eleje óta szerkesztik a JAK kiadványait, és nevükhöz körülbelül már tíz megjelent kötet köthető.

(galéria nyílik - Uri Dénes felvételei)

A beszélgetés kezdetén röviden felvázolták a hallgatóságnak a József Attila Kör történetét, jelentőségét és célkitűzéseit. Amikor is kiemelték, hogy igen sok híres, kortárs szerző kezdte a pályafutását a JAK-ban, és jelentette meg első kötetét itt, többek között Grecsó Krisztián, Nádas Péter, Gerevich András, Kemény István vagy Térey János. A szépirodalmi füzetek mellett a szerkesztők hangsúlyt fektetnek az irodalomtudományos munkák kiadására is. Ennek jegyében jelent meg legutóbb Nemes Z. Márió A preparáció jegyében és Lapis József Líra 2.0 – közelítések a kortárs költészethez című tanulmánykötete. Célkitűzésként fogalmazódott meg a régebbi JAK-füzetek archiválása, internetes közzététele is, hiszen, ahogy a szerkesztők fogalmaztak, némelyik füzet már a könyvtárakban sem található meg.

A moderátor kitért a szerkesztői munka nehézségeire is, amelyek között elsősorban Balajthy Ágnes a lábjegyzetelést említette meg, a jelenlévők nem kis derültségére. Komolyra fordítva a szót, a nehézségekről csak dióhéjban hallhattunk, szóba került az író motiválása, a belterjesség elkerülése. Az, hogy hogyan lehet minél objektívebbnek maradni, hogyan lehet a sértődés elkerülésével kritizálni, és hogyan kell borítót választani. Borsik Miklós szerint nagyon nehéz az, hogy rávegyék, megtanítsák az íróknak, hogy olvasóként kell gondolkozniuk, hogy képesek legyenek megállapítani, melyik az a sor, ami tényleg ütős, és melyik az az utalás, amely szinte csak az író számára felfejthető.

A borító kiválasztása körül lezajló vitákra hozta példaként a szerkesztőség Fekete Richárd Bányaidő című verseskötetét, mely füzet szerkesztéséhez így egy kicsit közelebb kerülhettünk. A piktogramok és a borító kiválasztása mellett arra is fény derült, hogy hogyan és miért került egy szómagyarázat vagy akár mini bányászszótárnak is nevezhető függelék a mű végére. Természetesen a nehézségek mellett a szerkesztőség jár pozitív élményekkel is. Mind Balajthy Ágnes, mind pedig Borsik Miklós úgy nyilatkozott, hogy ugyan egy díjátadón csak a szerző neve hangzik el, és ő kapja a díjat, azonban a szerkesztő is sikerként könyveli el azt, kiváltképp akkor, hogyha sorról-sorra kellett átgyúrni az anyagot, hogy végül megszülethessen a kötet.

Végül egy messzire vezető és nyitottan hagyott kérdéssel zárult a beszélgetés, arra vonatkozóan, hogy milyen is a mai fiatal költészet helyzete, továbbá, hogy az internetes felületek hogyan segítik őket, milyen innovatív népszerűsítési technikák jellemzőek manapság. Mindezekre választ adni, természetesen a másfélórás beszélgetés alatt lehetetlen, azonban aki akart, még maradhatott, és egy szűkebb, informálisabb körben folytathatta a megkezdett diskurzust.