Hírlevél feliratkozás

Keresés

A titok lerakódik, mint a guanó

Pethő Anita helyszíni tudósítása Nádasdy Ádám tárcakötetének bemutatójáról
Nádasdy persze tisztában van azzal is, hogy a kisebbségeket – legyenek akár etnikai, vallási vagy szexuális értelemben azok – mindig is jellemzi valami titok, amivel játszanak is néha, és ami ingerli a többségi társadalmat. Ennek ellenére úgy gondolja, jobb nem titkolóznia, hacsak nem valakinek épp ez a játék az életeleme.

Nem kevés öniróniával  szólva népszerű tudományos ismeretterjesztő könyvnek nevezte  a Magvető kiadó gondozásában frissen megjelent A vastagbőrű mimóza című esszékötetét Nádasdy Ádám. A szerzőt május huszadikán, szerdán délután az Apacuka Kávéház és Étteremben Grecsó Krisztián kérdezgette személyes és közügyekről, konzervatív polgári értékrendről,titokról és coming outról. A bemutatott kötetből Kulka János olvasott fel részleteket.

 

 Nádasdy Ádám azzal indít, hogy ő tulajdonképpen hálás a miniszterelnöknek a napokban tett kijelentéséért, hiszen – ha eltekintünk attól, hogy a politikusok nem éppen a szofisztikált kifejezésmód emberei – Orbán Viktor kimondott bizonyos szavakat és tematizált egy olyan jelenséget, amit korábban inkább az elhallgatás jellemzett a közbeszéd e szintjén. A beszélgetésbe bekapcsolódó Kulka János szerint akár generációs élményként is lehet kezelni, ahogy az ő korosztályuk egyfajta felszabadító érzésként éli meg, hogy egyáltalán beszédtéma a létezésük.

 

Nádasdy szerencsének tartja magát, hogy mássága miatt nem érte különösebb atrocitás az életében, éppen ezért érzi úgy, hogy írni kell róla, meg kell mutatni másoknak, milyen ennek a kisebbségnek az élete. Szerinte melegnek lenni legfeljebb annyival nehezebb, mintha egy osztálykiránduláson valaki egy óriási kővel a hátizsákjában túrázna együtt a többiekkel, de a mindennapi életet számára is hasonló örömök és bánatok, jókedv és bosszúság határozza meg, mint bárki másnak. Melegnek lenni ugyanolyan jó dolog, ahogyan minden ember számára jó érzés valamilyennek lenni. A vastagbőrű mimóza kötet ennek szellemében leginkább anekdotikus rövid történeteket tartalmaz, hiszen szerzőjük szerint a szélesebb olvasóközönségnek így lehet mesélni arról, hogy a meleg közösség életének hány apró érdekessége van.  Nádasdy egyfajta operettszerzőnek tekinti magát, nem érzi magáénak a harcos aktivista szerepet, a kötet írásaiban is kerülte a súlyos és komoly témákat. Vígjátékba illő vidám történeteket írt, csipetnyi szomorúsággal.

 

Önmagunk megtalálása persze akkor sem egyszerű, ha külső akadályok nem nehezítik. Így volt ez Nádasdy életében is, aki zenészcsaládban felnőve – mintegy menekülésképp a másságot hamarabb felszínre engedő bohém művészközegből – igyekezett a rendezett polgári életben megtalálni a helyét. Megházasodott, gyerekei születtek, majd eljött az a pillanat, amikor úgy érezte, nem stimmel semmi, vagy befelé omlik össze, vagy szétrobban, ha nem változtat. Szerencsésnek érzi magát amiatt is, hogy családja és barátai milyen magától értetően fogadták el, hogy ő történetesen egy vele azonos neművel alkot egy párt.

 

A titok amúgy is megmérgezi az ember életét, lerakódik benne, mint a guanó, időt és energiát rabol el a fontos dolgoktól. Nádasdy persze tisztában van azzal is, hogy a kisebbségeket – legyenek akár etnikai, vallási vagy szexuális értelemben azok – mindig is jellemzi valami titok, amivel játszanak is néha, és ami ingerli a többségi társadalmat. Ennek ellenére úgy gondolja, jobb nem titkolóznia, hacsak nem valakinek épp ez a játék az életeleme.

 

Grecsó Krisztián rákérdez egy kötetben szereplő látszólagos ellentmondásos állításra is: mit jelent az, hogy a homoszexualitásnak semmi köze a szexualitáshoz? Nádasdy nagyon egyszerű példával szemlélteti: ha egy heteroszexuális pár elmegy a boltba vásárolni, senki nem törődik velük különösebben, ha ezt egy homoszexuális pár teszi, akkor az emberek rögtön azzal foglalkoznak – összesúgnak a hátuk mögött, kibeszélik őket, ha elhagyják a helyet – , hogy vajon hogyan élhetnek nemi életet. Pedig a melegek párkapcsolata sem csak a szexuális aktusról szól, ugyanúgy része mindaz, ami a heterók életének: mennyire jó érzés pont azzal az emberrel együtt készülődni reggelente, az ő ruháit teregetni, egyáltalán az ő jelenlétét érezni a közös lakásban, stb.

 

A mindvégig könnyed, felszabadult, szellemes és ironikus beszélgetés legvégén térnek ki csak a résztvevők arra, hogy miért is épp A vastagbőrű mimóza a kötet címe. Nem nehéz persze kitalálni, de Nádasdy kibontja a szókapcsolatot: a meleg lét azon ellentmondásosságára utal, hogy egyrészt érzékeny emberekről van szó nem csak a külvilággal, de gyakran egymással szemben is, másrészt meg mindazzal szemben, ami negatívumokkal találkozhat egy homoszexuális képletesen szólva vastag bőrt kell növeszteni, hogy el lehessen azt viselni.   

 

Pethő Anita