Hírlevél feliratkozás

Keresés

A nyomor humora és játékossága

Beszédtechnikai vizsgának indult, végül másfél órás színházi előadás lett az eredménye. A Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. évfolyamos színművész hallgatói Borbély Szilárd Nincstelenek című regényéből hoztak létre színdarabot. Az alkotói folyamatról, a szöveggel kapcsolatos tapasztalataikról a József Attila Kör Impulzus című sorozatának rendhagyó estjén beszéltek.

(galéria nyílik)

Tavaly ősszel hónapról-hónapra Borbély Szilárd szövegeivel foglalkozott a fiatal kritikusoknak teret adó programsorozat. A projekt lezárásaként igyekeztek a szervezők valamiféle pluszt nyújtani, így a beszélgetésbe bevonták a Színművészeti Egyetem hallgatóit is, akik szintén a múlt ősszel mutatták be a Nincstelenekből készült darabjukat. Az RS9 Színház Vallai kertjében (nevével ellentétben egy zárt és fedett térről van szó) összegyűlt közönség láthatott is ebből részleteket. Ahogy később a beszélgetés során kiderült, ez volt az első alkalom, hogy házon, azaz az osztálytermen, illetve az Ódry Színpad padlástermén kívül szerepelt a darab, ráadásul a jelenetek kiválasztásában az is szempont volt, ki ér rá éppen az osztály tagjai közül, de láthatóan működött így is a darab, és egyértelműen átjött annak hangulata.

Ezen belül is leginkább annak minimalista jellege, a díszlet és jelmeznélküliség, s csak egy-egy olyan apró kellék használata, mint egy kiszakadt nylonzacskó vagy egy marék föld.  Mint ahogy szó is volt róla, az alapszöveg annyira részletes és dokumentarista jellegű, hogy önmagát ábrázolja, nem szükségesek kiegészítő eszközök. Balajthy Ágnes rá is kérdezett, melyik olvasati lehetőségen, a dokumentumregényén vagy az elvonatkoztató, szimbólumokban gondolkodó értelmezésen volt-e nagyobb hangsúly. Láthatóan az utóbbin, mint ahogyan Varga Lili Ilona fogalmazott, szimbolikusságában él igazán a szöveg. Más megközelítésből úgy is lehet tekinteni rá, hogy a prózaszöveg ellenére valahogy a versnyelv komplexitása felé tendál a regény. Vass Norbert a teljes előadást is ismerve a létra szimbólumát emelte ki, ahogyan az formája ellenére egyik jelenetben sem felfelé irányuló, optimizmust kifejező jelkép. 

Pedig alapvetően nem előadásként indult a munka Borbély Szilárd alkotásával, hanem beszédtechnikai vizsga alapjául szolgált, a hangkeresés feladataként.  Máté Gábor irányításával kezdtek el foglalkozni a szöveggel és első feladat a forrásgyűjtés volt, ki milyen a regény karaktereihez hasonló alakok tud megidézni. Szabó Sebestyén László szerint nagyon izgalmas volt, hogy a saját élményeik által hogyan egészítették, színesítették egymás olvasatait az osztálytársak. A szövegnek amúgy is van valamiféle mozaikszerű jellege, és talán részben erre is utalt Szűcs Teri megállapítása, hogy számára az volt izgalmas az előadásban, ahogy a szövegen belül lehetett mozogni, minden szereplő kipróbálhatta magát mindegyik karaktertípusban. Ráadásul a szöveg különösebb probléma nélkül elbírja azt is, hogy női karaktert férfi, férfit nő játsszon.

A nehéz, az olvasás során fizikailag is megterhelő regény színdarabként amúgy sem mentes a játékosságtól, pozitív értelemben vett színjátékról van szó, ami nem kárára, hanem hasznára van az alapszövegnek is. Dékány Barnabás úgy fogalmazott, egyfajta terápia volt számukra is a szöveg olvasása, és spontán módon kezdtek el belőle különféle jeleneteket kialakítani. Böröndi Bence szerint az életre kelt regénybeli figurák alapvetően viccesek, másrészt azonban fontos kiemelni, hogy a humor, ami benne van a regényben egyáltalán nem harsány hahota, hanem az a nehezebb, fanyar típusú. Ráadásul Borbély Szilárd művének jellegzetessége az a dinamika, ahogy egyrészt kiold a humor által, hogy aztán rögtön valami nagyon súlyosat tegyen az olvasó elé.

Hallgatva a beszélgetést, egyértelműen jó ötletnek tűnt a két értelmezői stratégia (az irodalmároké és a színészeké) között párbeszédet kezdeni. Bár ezen az esten a kritikusok inkább az előadásra reflektáltak és az értelmezéseiket kérdéseikbe bújtatták, de mindenképp érdemes ilyen programokkal kísérletezni, nem csak a hasznos szakmai tapasztalatcsere szempontjából. Hiszen ha azt vesszük figyelembe, hogy ki-ki bevonzza a maga saját megszokott közönségét, az ő figyelmüket is ráirányíthatja a másik művészeti ág fiatal képviselőinek tevékenységére.

(Részleteket adtak elő a Nincstelenek című előadásból: Böröndi Bence, Dékány Barnabás, Dóra Béla, Feczesin Kristóf, Novkov Máté, Patkós Márton, Szabó Sebestyén László és Varga Lili Ilona. Az Impulzus négy kritikusa ezen az esten Balajthy Ágnes, Papp Máté, Szűcs Teri és Vass Norbert volt.)   

Pethő Anita