ÁITK könyvbemutatók a PIM-ben

Részletek

Az esemény jelentősége térben és időben egyaránt mérhető volt: a tér, a terem szinte teljesen megtelt érdeklődőkkel, az időkeretet nemcsak kitölteni sikerült, de betartására kísérlet sem történt, s így két teljes órát ölelt át. A rendezvény ugyanis nem kevesebb, mint öt könyv bemutatására vállalkozott, s mindegyik kiérdemelte a neki szentelt hosszabb időintervallumot. Ezek az ismertetés szerinti időrendi sorrendben: A forradalom ígérete? Történelmi és nyelvi események kereszteződései, Signaturen des Geschehens (Transcript, Bielefeld), Kulcsár-Szabó Zoltán: A gondolkodás háborúi. Töredékek az erőszakos diskurzusok 20. századi történetéből, Hansági Ágnes: Tárca – regény – nyilvánosság. Jókai Mór és a magyar tárcaregény kezdetei és Lőrincz Csongor: Költői képek testamentumai. Az est házigazdája, az egyes könyvekhez szerkesztőként és szerzőként is kötődő Bednanics Gábor köszöntő beszédét követően az első hármat Fogarasi György, a két utóbbit Dobos István ismertette.

Fogarasi Györgynek tehát három kötetben, s mint tőle megtudhattuk, 50 tanulmányban, azaz 1400 oldalban volt alkalma elmerülni (saját hasonlatával élve) az antológiákat jacussiként, a tanulmánykötet ötvenméteres medencéként élvezve. A kötetek ismertetése során a magyar és a német nyelvű antológiát nagyjából párhuzamosan tárgyalta a kapcsolódási pontokat követve, kiemelve a mindkét könyv szempontjából releváns problémákat és aktuális kérdéseket. A kutatási irányok kapcsán hangsúlyozta az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport munkájának jelentőségét, rávilágítva a nyitottság, az interdiszciplinaritás fontosságára. A két antológiának az ismertetés során felvillanásszerűen érintett tanulmányai ennek megfelelően nem csak a szűkebb értelemben vett irodalmi alkotások értelmezésével foglalkoznak, hanem az irodalom mibenlétével, valamint az esemény, a forradalom, a medialitás, a performativitás, teatralitás fogalmakkal megjelölhető perspektívákkal. Ezekhez sok szempontból kapcsolódik Kulcsár-Szabó Zoltán 10 fejezetet tartalmazó tanulmánykötete is, amelyben ha szerepelnek is szépírók, esszéisztikájuk kerül előtérbe. Már az alcím kapcsán kiemelhető az előző felsorolásból a performativitás szerepe: Fogarasi arra hívta fel a figyelmet az erőszakos diskurzosokkal kapcsolatban, hogy valóban maguk a diskurzusok, a performatívumokként értett nyelvi formációk erőszakosak. Az erőszak – szuveneritás – kollaboráció hívószavak mentén artikulálódó tanulmányok közül Fogarasi az eugenikáról szóló fejezetet tárgyalta részletesebben, s mindemellett a tanulmánykötet érdemeit elismerve arra is utalt, hogy kérdésfeltevései és következtetései kurrens problémákat helyeznek előtérbe. Mindezek alapján szintén párhuzamba állítható a tanulmánykötet a két antológiával, hiszen mindhárom kötet kutatási eredményei igen aktuálisak, nemzetközi horizonton is.

Fogarasi György (a mennyiségből is következően) szemezgető, problémaorientált beszámolóját olvasásélményéről Dobos István két könyvismertetője követte. Ha már említésre kerültek a számok, akkor viszonyításként itt is szerepeljen: a két könyv közel 700 oldalt tesz ki. Elsőként Hansági Ágnes tárcaregényekről szóló könyvéről esett szó, amelynek 10 fejezete annyi további alfejezetre tagolódik, hogy a tartalomjegyzék önmagában is 9 oldalt tesz ki, s Dobos István találó észrevétele szerint így már-már az a benyomásunk lehet, hogy felosztottsága által a mű felépítése a tárcaregények szerkezetével mutat analógiát. Dobos felvázolva a tárcairodalmat tárgyaló szakirodalmi közeget, a tárcaműfajról készített hagyományos poétikatörténeti művek háttérbekerülését szembesíti a könyvnek azzal a „filológiai teljesítményével”, hogy nehezen hozzáférhető német szakirodalmat közvetít. Mindezek mellett a kissé számonkérő, hiányosságot sugalló megjegyzések mellett Dobos maga is amellett érvel, hogy ezek a szerzők nem illeszkedtek a munka keretébe, igazolva a könyv ismerőjének azt az érzését, hogy a hiány felrovása nem egészen jogos. Ugyanakkor – a korábbi könyvek tematikájával is kapcsolatba hozhatóan – elismerően emelte ki a tanulmányoknak a határterületekre, az irodalom autonómiájára irányuló problémafelvetéseit, közte az irodalomnak a politikai, gazdasági felhasználását és a közvetítő médium figyelembevételét. Ez utóbbi képezte a vezérfonalát a Lőrincz Csongor könyvét taglaló beszédének is: ez a könyv szintén határátlépésekkel foglalkozik, egyrészt a kép textualizált létmódja áll a középpontjában, de ahogyan Dobos éleslátóan megjegyzi, egy másik határátlépés szintén végigkíséri a tanulmányokat: annak az „eseménye”, ahogyan az idegen szöveg megérkezik a magyar nyelv közegébe. A könyv egységének méltatása, s a munka egészét átszövő konstellációk (kép – textus, vizualitás – auditív hatás, hangzás – materialitás) felvázolása után részletesebben az első fejezettel ismerkedhetett meg a hallgatóság (A költői képek tanúságtétele). A korábban elhangzottak után pedig már senkit sem ért meglepetésként, hogy a Goethe-vers interpretációjának is vannak olyan elágazásai, amelyek (a címben is megjelenő tanúskodás révén) a többi kötet témáival folytatnak párbeszédet.

Végül az öt könyv kiérdemelt meg- és elismerése után, a rendezvény zárásaként a vendégeknek lehetőségük nyílt az olvasásélmények egy informálisabb megvitatására. S biztosak lehetünk abban, hogy ez a dialógus folytatódni fog, és hogy ezeknek a műveknek a visszhangja, továbbgondolása bőven túlmutat ezen a könyvbemutatón, amelynek ismertetett könyvei elkészüléséről is elmondható, hogy esemény jellege van, amennyiben ön- és világértésünket nem hagyja érintetlenül.