
Fenyvesi Orsolya versei
- Részletek
Fenyvesi Orsolya 1986-ban született Szekszárdon. Költő, műfordító, szerkesztő. Legutóbbi kötete 2018-ban jelent meg A látvány / kommentárok meg nem írt versekhez címmel a Scolar Kiadó gondozásában. 2015-ben Versum-díjban részesült.
Nem átjáró
Amikor először olvastam Camelotról,
hittem, hogy májusban a zöld
mindenkinek megidézi tornyait.
A fény kardjairól csöpögött a víz,
miután lemészárolta a felhőket,
de dicsőség volt.
Aztán hagytam, hogy olvassanak, és
szavam
minden résen áthaladt.
Komótosan.
Nem, Camelot nem átjáró, nem,
a történelem varázstárgyai, ezek a szerelmi ereklyék,
a csontok nem átjárók, és
nincs, ami nyargal.
Regényesen futna.
Ezt érzem most.
Csak amikor újszülöttemet
tartottam karomban, gondoltam, hogy
ő lehetne átjáró,
ha elhiszem, hogy fehér lap,
és nem írok rá szóval,
de már akkor késő volt,
amikor megszólítottam.
Nem a költőt
„Ajaj, maga nem a költőt szereti bennem!”
(József Attila Vágó Mártának)
Tapsikolnak
tapsikolnak hát
bár inkább tapsikolnának
csak folyna még lágy meleg
vére dalnokuknak
De én “jázminok” alatt mindig
jácintokat értettem
És magasságos halottjai a Földnek
az elkövetkezettek
mind belém voltak szerelmesek
Csak az a valóság ami megtörténik velünk
az összes többi mese
Költészet az ami van de nem történt meg
nem szeretted eléggé?
hát meghalt.
én pedig versében
jázminok helyett mindig jácintokat láttam
hagymás rózsaszín még illatosabb
de az én kezem lisztes.
El kell ásnom s térképen x-szel jelölnöm koronámat.
Milyen szaga lehetett József Attilának?