Pollágh Péter verse

Részletek

Írta: Pollágh Péter

100 éve oszlott szét a szép. / Egy egyes és két kurva nulla / néz a kastélyunkból kihajolva. / Véres mindhárom mosolya. / Ezek már szlovák szobák, suttogja. // Megpróbált. Hallottam a hangját. / Tölgyhordókban dajkálták.

Templomi tömjén

(L’Occitane: Eau des Baux)

„Miért írsz illatokról?

Igazából a holtakért.”

Október még a nyárnak jelent,
de novemberben már felkopik a fák álla. 
Ma misés a kedvem, mesés a mood.
Megyek a tömjénért, nézem, elég-e.

100 éve oszlott szét a szép.
Egy egyes és két kurva nulla
néz a kastélyunkból kihajolva.
Véres mindhárom mosolya.
Ezek már szlovák szobák, suttogja.

Megpróbált. Hallottam a hangját.
Tölgyhordókban dajkálták. 
Ölt hordókban. Őt is elitták.

Meghallgatok egy illatot.
Elvetek valakit egy álomért.
Csak egy keresztet?
Mi az, hogy csak?

Egy szószék van a szonett helyén.
Magát jó fából faragták?
Maga tud magázni?

Úgy akarok öltözni, mint egy templom.
Majdnem azt mondtam: üvöltözni.

A legjobb templomokban nem
tömjént, hanem vaníliát égetnek.
Meg könyveket, igaz, Péter?                      

Pollágh Péter 1979. március 6-án született Tatabányán. József Attila-díjas költő, író, kritikus, szerkesztő, tanár és tanácsadó. 1987 óta ír, 1995-től száz lapban publikált. 2008-tól szerepel a Szép versekben. Verseit eddig szerb, bolgár, cseh, szlovák, francia, lengyel és horvát nyelvre fordították le. Szerkesztette a JAK-füzeteket és a Prae folyóirat versrovatát. Jelenleg a Móricz Zsigmond Ösztöndíj kurátora. Ötödik verseskötetén és első mesekönyvén dolgozik.