Hírlevél feliratkozás

Keresés

undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined
undefined

Szkárosi Endre verse

Jobban tudott / mindig valamit, így jó, de tényleg, / jól tudott valamit mindig: amit éppen / csinált. Megszeppent, vágybeli playboy, / szó, szín, forma örök határán járt oly / mesterként, ki tévedni nem, úgy, ott, / álmában néha egy picit.

 

 

Szkárosi Endre 1952-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, műfordító, intermediális művész, az Eötvös Loránd Egyetem egyetemi tanára.

 

 

Ugo és a nagy sötét halál

 

Hármat pendült az ágyamon a rugó,

mikor hallottam, hogy meghalt Carrega.

Régi az új, ó, de új a régi is, és új ő

is, mióta régről ismerem, ha régen

volt, ami ma volt, azaz harminc éve.

Konyhában ültünk, ifiasszony duzzog,

elemében mindig érzelgős Ugo,

kisanyám, a te ifjúi éveid, így ő,

dupláját mérem már magamra,

közben elkészült a tészta, s a nő

lelépett nemsoká. Jobban tudott

mindig valamit, így jó, de tényleg,

jól tudott valamit mindig: amit éppen

csinált. Megszeppent, vágybeli playboy,

szó, szín, forma örök határán járt oly

mesterként, ki tévedni nem, úgy, ott,

álmában néha egy picit. Na de, vélem,

ha volna oly ötletem, annyi zúgó

vénám, éltetném hosszabban a holtat,

de mivel sztem ma is él az Ugo,

halasztanám a hosszat, hogy éljen.

Marokra mind, kit bosszant az éter,

egye meg főztjét az, aki tort ad.