Uri Asaf versei

Részletek

Uri Asaf 1942-ben született Haifában. Költő, műfordító, képzőművész, vegyész. 2014-ben fordításában jelent meg Zohár a Teremtés Könyvéről az Atlantisz gondozásában. Legutóbbi verskötete Egyetlen ragyogó nap címmel 2015-ben látott napvilágot a Kalligram kiadónál.

Deres földek

A saját szavam ölne meg? Élével a fejemre esett.

A fájdalom körül válasz harsog,

kopogás és áradás. Vagy mégse?

Egymásra fektetett selyemszalagok,

gazdagságuk nem látszik, csak az alsó és a felső,

és ami közte? Az a lélek,

valaminek a zöldje a jég felett, szántó vagy mező.

A szívem deret érez,

a homlokomon korommal írt T.

Szemem láttára fűszál keletkezik,

alig, hogy szemügyre veszem, elhamvad.

Nem a hervadásról szól ez, hanem a gondolatról,

mely valahol bejön és kimegy.

Soha nem vehetem kézbe.

Ciklámen és eső

A Szikla szürkeség és lukacsok,

rajta lukat fúrnak ciklámen és eső.

Látom, ha elég mélyre ások,

hogy örökös része barna és nedves,

a neve és vége Mórija, Ő az Alapkő.

Ne keress tovább, mert hozzád beszél:

„Itt lakozom köztetek”, vagy

„fogd egyetlen gyerekedet

és vidd arra a helyre, melyet neked mutatok”.