Nagy Kata verse

Részletek

(Garam Gergő felvétele)

Nagy Kata 1986-ban született Dunaújvárosban. Költő, jelenleg Budapesten él. Az ELTE-n végzett magyar és filmelmélet szakon. 2006 óta publikál folyóiratokban. Első kötete Inkognitóablak címmel látott napvilágot a JAK és a PRAE.hu gondozásában, 2016-ban.

Kertészettan II.

Az imágó

Vajon melyik fát illettem díszeimmel akkor,
amikor az egész várost odébb tolták
és a mennybolt ajka belilult?
Március volt, hideg holdév.

A rám rontó vihar elől egy repedésbe futottam.
Csápjaimnak eső nem árthat, fény nem szúrhatja át
az örök világosság idején.

Egymás társaságában időzött a három kerti rém:
akác, vadszőlő, bálványfa. Szivacsos belük megtépázva,
de a koronaveszteség pótolható.

Tested alól a földet az imágóhad szorgalmasan kikaparta,
úgyhogy az lassan süllyedni kezdett,
körülötte kis hant emelkedett.
Én, a szárnyas hangya dunakék íriszedre települtem,
és te megitattál –

a természeti malaszt, amellyel
emléked teljes.