Csombor Rita versei

Részletek

Írta: Sára-Csombor Rita

Ha kérted volna, / felsöpörtem volna a / plafonod leesett darabjait. // Ha segítettél volna / cipelni a vonaton a mákos gubát. // Ha látnád, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el. // Ha.

Ha

Ha hagytad volna,
elmondtam volna neked, hogy
miattad a mogyorót is megettem,
igaz, csak a sózottat.

Ha engedted volna,
táncoltam volna veled
a domboldalon akkor is,
ha a lihegést szégyelltem.

Ha hittél volna,
láttuk volna felnőni
a lakásodban a bogarakat
és talán a Miatyánkokat is.

Ha kérted volna,
felsöpörtem volna a
plafonod leesett darabjait.

Ha segítettél volna
cipelni a vonaton a mákos gubát.

Ha látnád, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el.

Ha.

Androgün

A hajópadló szétcsúszott elemei közé
fészkelt az elmúlt hónapok nyomora.  

A fürdőbe mindig az megy be előbb,
akinek van vesztenivalója. 

A hosszú beszélgetések nyugalma
felszáradó pocsolya egy nyáresti aszfaltúton.

Platón félemberei hevernek a búzatáblákon,
győzelemáldozatok egy nemlétező világháborúban. 

Csak a közeli barátok jöhetnek el a temetésre
és a félig elszáradt gesztenyefákról álmodók.  

Csombor Rita 1985-ben született. Középiskolai magyartanár, PhD hallgató a Szegeden. Első verseskötete 2018-ban jelent meg Smink nélkül címmel a FISZ Könyvek Sorozatban.