Szolcsányi Ákos versei
- Részletek
(Molnár Attila felvétele)
Szolcsányi Ákos 1984-ben született. Költő, kritikus, az Universidad de Salamanca PhD-hallgatója. Kutatási témája García Lorca magyarországi recepciója. Kötetei: Csehország szép, útjai jók (Orpheusz, 2008), A felszínről (Kalligram, 2012). Jelenleg új kötetén dolgozik.
Nevet
Ő a senki, ő a szúnyog,
aki előbb-utóbb éber
test vérét kívánja meg. Így
ér el mindent: látszik rajta,
hogy nem számít, minden férfi
retteg tőle, tüsszentéstől
kártyavárak. A nők máshogy
értik, lefeküdnek vele,
mért ne tették volna, húsz perc
volt buszukig, így csak tízet
kellett valahogy elütni.
Mindegyik névre emlékszik,
gyakran elsorolja, hátha
végre elfelejt néhányat,
hátha egyszer bármi más lesz,
mint egy nevetségesen szép
tétel, más vagy legalább több.
Bár meg tudná unni, lenne
tovább, bár megindulhatna.
Mikor elhordják a sátrat,
trapéz, tevék feldobálva
a bohócos kamionra,
és hangszóróstul elmennek,
egyedül ő emlékszik a
gyerekekre és anyákra.
Sír
Megsajnál bárkit. Nevetnek
is rajta, míg krumplihéjat,
pókot, felnövőket sirat.
Mintha lenne mért, gyűlölik
és irigylik a férfiak,
dühítő nagyságnak vélve
gyöngédségét. A nők máshogy
látják, mint mesélik, önzést,
mérhetetlent célzó, annak
árnyékában érő gőgöt
rejt szomorúsága; minden
gyerek szektát kunyeráló
isten, innen, hogy kívánják,
elhiszik neki, hogy ő a
minden, amíg nem tesz semmit,
amíg teljes, oszthatatlan
fájdalmat sejtet sírása.
Ő ezt a feladhatatlan
görnyedést egyébként unja,
azt is, minden hódítása
bágyatag legyet figyelő
kéz feltételes csapása.
Mikor elhordják a sátrat,
trapéz, tevék feldobálva
a bohócos kamionra
és hangszóróstul elmennek,
a gyerekek és anyák rá,
egyedül rá emlékeznek.
Tesz
Hogy mire teszek fel mindent,
kérdezed, mert fel kell: vallja
minden súlyos mozdulatod,
mint aki sátrat cipel, nem
görnyedsz, de táncolni nem tudsz.
Aki rulettezik, kezdem,
elfogad mindent, amivel
jár, piros, fekete és zöld
harminchatig tartó, teljes
világát, a kényelmetlen
széket, ahonnan nem látni
semmit, csak az izzadt ujjak
foghatják a plasztik tétet,
érezhetik surranását
a bársonyhatású filcen,
de, folytatom, a valódi
tét a beleegyezésé,
rögtön jövök, ezt hazudni
bármi másnak, egy helyért egy
asztal mellett, ahová majd
elhallatszik egy szám, egy szín,
tiszta, végleges eredmény,
ennél, zárom, élőbb, hosszabb
hazugságot mondjon, aki
engem vinne, ha szűzkurva,
hát szűzkurva, pénzzel épp jól,
idővel, mint te – ki tudja?
