Hírlevél feliratkozás

Keresés

Garaczi László verse

nem lát, noha ide lett / beállítva a szeme. Visszahúzódni egy üres dobozba. / Megfordulnak, bólogatnak, billegnek, nehezék // van bennük vagy mágnes. Lények tömbben.

Garaczi László 1956-ban született Budapesten. József Attila-díjas író, költő, drámaíró, műfordító. 2014 szeptemberétől egy éven át Graz város írója cím birtokosa. Legutóbbi kötete Wünsch híd címmel látott napvilágot, a Magvető kiadó gondozásában, 2015-ben.

 

(Kállai Márton felvétele)

 

 

Fejnehéz

 

Nincs kedve, neked se, de nem otthon.

Bekapcsolni tévét, rádiót és minden lámpa ég.

Valaki helyett lemaradni, semmi közöd hozzá:

figyelemelterelés, hogy ne ébresszen kétséget.  

 

Megközelíthetetlen és nem tetszik.

Vonzás a kölcsönös nemtetszésben:

az ártatlanságra emlékeztet a reménytelenség által.

Nincs hely, a sarokban szétszedett szék,

 

csöpög az eső: figyeli, hogy ügyetlenkedsz.

Káröröm, közöny, vagy nem lát, noha ide lett

beállítva a szeme. Visszahúzódni egy üres dobozba.

Megfordulnak, bólogatnak, billegnek, nehezék

 

van bennük vagy mágnes. Lények tömbben.

Nem beszélni, de ne is legyél ott. Zsibongás, halogatás,

nehéztelés, nehézkedés, alámerülés. Állsz a falnál:

kezedben székláb. Pörögnek, néznek. Mind néz.     

 

 

(A DIA Neményi Márton fotójának felhasználásával készült)