Hírlevél feliratkozás

Keresés

Pollágh Péter verse

elmondom, mások róla / mit meséltek, lököm neki / a kérdőjeleket, nem kutatom / szemét, csak mondom, hogy volt // egy kölyök, ki halálkának hívta. / Dörzsöli a kezét. Aztán kiböki: // Nem vagyok becenév, / de nincs harag

 

Régen tép


Átlagos  napvég, szürkület,
megy le a hideg, mint a lift,
nagyon várom a halált, lopott
színű kabátját, meg a nevet,
amit ő szeret
össze nekem.

Lecsukja sok szemét a ház,
ha rám nyit a halál, elejtem
a kezet, amit tartok, amivel
írtam.

Fázom, leveszi rólam a libabőrt,
öreg, rongyos egy fogással,
de jön utánam, mint egy kacsa-
csőr, mint egy kis hideg.

Mint egy kishúg. Meg a gúnya.
Ezt a pulcsit még nem hordtam.

Ülök a sárga linóleumon,
mindennapi koporsóm mellett
elmondom, mások róla
mit meséltek, lököm neki
a kérdőjeleket, nem kutatom
a szemét, csak mondom, hogy volt

egy kölyök, ki halálkának hívta.
Dörzsöli a kezét. Aztán kiböki:

Nem vagyok becenév,
de nincs harag, jó
ez a fecsegés, baba,
már ácsolják a neved:

babusgat, mint egy rózsát,
öreg szélhámos, antik pofa,
régen tép szirmokat.

Mindegy. Nem leszek felelős,
lerázza szirmaim és a kényszert,
hogy önmagam legyek, vissza-
vesz, bundámból kimehetek.
Mint a cukorka, kophatok el végrea nyelvén, vagy hol,
papában a gyerek.

 

Pollágh Péter József Attila-díjas költő, író, esszéista, szerkesztő, újságíró. 1987 óta ír, 1995 óta publikál. Verseit eddig öt nyelvre fordították le. 2008-2009-ben a JAK-füzetek társszerkesztője, a 2008/2-es számtól a 2015/2-es számig a Prae folyóirat versrovatát szerkesztette. Első verskötete 2001-ben jelent meg a Kortársnál, jelenleg ötödik könyvén dolgozik.