Hírlevél feliratkozás

Keresés

Balogh Gergő versei

„1781-ben ebben az épületben hunyt el Hanna Stein” / A lakások padlója nem az eredeti, nehéz fa, mert azt függönyök mögött / eltüzelték a megszállás alatt, egy januári napon melegért és hogy legyen

Balogh Gergő 1991-ben született Budapesten. Egerben végzett magyar alapszakon, jelenleg az ELTE hallgatója. Irodalomelmélész, teoretikus hobbiköltő.

 

Jelbeszéd a boldogságról 6

 

Kromoszómalánc

 

Abbahagytam a rajzolást, mikor

rájöttem, hogy szabályos kört rajzolni

szabad kézzel lehetetlen,

szabálytalanokat meg nem érdemes.

Abbahagytam hát a rajzolást, pedig

nagyon szerettem, és most

szabálytalan köröket írok le, gyönyörködöm

a csúszásokon, a sortörések archaizmusán,

azon, hogy kétezer elején divatba jött a nevem

és lassan, de biztosan túlterheltté válok

mint jelölő, görnyedt őseink mellé állva

leszek az új x vagy y;

szemlélem pixeles szemeim rendjét,

a tragédiák múlhatatlanságát.

 

 

 

Jelbeszéd a boldogságról 24

 

A maradók hangja elnyom minden zajt

 

Egy klasszicistának mondott ház Berlinben

alig burkoltan célozgat, emléktábláján olvasható a véset:

„1781-ben ebben az épületben hunyt el Hanna Stein”

A lakások padlója nem az eredeti, nehéz fa, mert azt függönyök mögött

eltüzelték a megszállás alatt, egy januári napon melegért és hogy legyen,

ami láthatóvá teszi az arcot. Két háztömbbel odébb ugyanaznap éjjel

23 hasonlóképp reménykedő, átfagyott embert exponáltak a semmibe.

 

 

Balogh Gergő