Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Veres Laura

Izsó Zita verse

Ő lett az első, aki észrevett. / Talajt értél benne, / ahogy az első űrszonda egy lakatlan égitesten.

Az első ember

Az első időkben senki sem értette,
amit mondtál,
sem a növények, sem a madarak,
sem a nagy vizek élőlényei,
mert még mindig a te fejedben ment le a nap.

Azt mondták, magányos vagy,
ideje hozzálátni a teremtéshez,
de méhedben még mindig ott voltak
a születéstől rettegő
emberek barlangrajzai.

Ő lett az első, aki észrevett.
Talajt értél benne,
ahogy az első űrszonda egy lakatlan égitesten.

Attól kezdve mintha megváltozott volna az egész mindenség,
fényesebb lett a nappal, barátságosabb az idő,
puhább a mohaszőnyeg,
a folyó is lassabban csobogott,
mintha egy gyerekhez beszélne.

A többiek néha még megijednek, ha vele látnak,
de nem kell félniük, már nem harap.
Fogait kerekre csiszolta a beszéd folyama.


Izsó Zita Gérecz Attila-díjas költő, műfordító, drámaíró. A FISZ- Kalligram Horizontok világirodalmi sorozat, és az Üveghegy gyerekirodalmi oldal (www.uveghegy.com) szerkesztője. Verseskötetei: Tengerlakó (2011, FISZ), Színről színre (2014, PRAE-Palimpszeszt), Éjszakai földet érés (2018, Scolar.)  Legutóbbi fordítása: Rafael Pinedo: Plop (FISZ-Kalligram Horizontok, 2019.)