Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Csomai Zsófia

Ma éjszaka – Takács Nándor versciklusa

Semmi meg se moccan. / Csak én toporgok. Álmából / felzavart madár nyújtózkodik / odafent, az átfagyott harang pedig / óvatosan kondul, a távolodó / fényszórók nyomába int.


Tarts nyugatnak


Ez csak az út. A 832-es
út zaja. És a gépeké, melyek
a földeket ostromolják a
vaksötétben. A lámpáik előtt
átkelő vadak és a rögök közül
kibújó kövek titkos gyűjtemény
darabjai. Végeznek hamar.
Semmi meg se moccan.
Csak én toporgok. Álmából
felzavart madár nyújtózkodik
odafent, az átfagyott harang pedig
óvatosan kondul, a távolodó
fényszórók nyomába int.


Ma éjszaka látható

Elhamarkodottság volna
azt állítani, rendben van
minden. A ház elől eltűnt
az avar, ez talán valami.
Parlagon áll a föld,
és a tetőt javítani kell,
de a diófa beteg ágai között
tiszta éjszakán egy csillag erős
fénye villan át. Bizakodást
nem kelt parányi, színes sugara
valahogy mégis a várakozás maga.


Szemlélet

A kétségbeesés
mint egy keretből,
kipattintja magát.
Megszabadul a
szóbeszédtől, és
szemléletté válik,
akár a szerelem.


Passió

Nagyobb elszántság kell
átkelni az úton a szemközti fák
oltalma alá, mint felkerekedni
s eljutni messzi városokba.
Akár a madarak, vigyázunk,
hogy észrevétlenek maradjunk.


Torzó

Először a szem.
Aztán a száj és a fogak.
Körmök, betegek. A bőr
apró elváltozásai.
Megnyúló, sárga szövetek.
Valami öregszik, valami
marad. Az ujjak szelídsége,
a szemöldök vonalai.
Elalvás előtt a lélegzet
szabályos hullámzásai,
utána a fáradhatatlan idegek
lármája, mely átdübörög
hártyákon, csonton és húson,
jóval a tartósítás megkezdése előtt.


Takács Nándor 1983-ban született Móron. Költő, középiskolai tanár, a Műhely folyóirat szépirodalmi szerkesztője. Kolónia című verseskötete 2014-ben jelent meg a Napkút Kiadónál.