Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Bach Máté/IGYIC

Acsai Roland versei

A két madárnak tolla hó, / voltak ők a nyárban is őszek. / Most október diója csörget, / és pocsolyából lesz a tó. // Az ágakon két őszapó.


A rondelek-ciklusból

Rondel/21
Az ágakon

Az ágakon két őszapó.
Igaz, hogy nem most látom őket,
mert azóta már közben ősz lett.
Mi az emlék, mi a való?

Tán a kérdés se mérvadó,
ha utólag jön az előleg.
Igaz, hogy nem most látom őket,
az ágakon két őszapó.

A két madárnak tolla hó,
voltak ők a nyárban is őszek.
Most október diója csörget,
és pocsolyából lesz a tó.

Az ágakon két őszapó.

 

Rondel/22
Odakint szól

Odakint szól a cinege,
utolsó napjai a nyárnak.
Lent a járókelők se fáznak,
nem vesz meg Isten hidege.

De már sárgul a levele
szép lassan az útszéli fáknak.
Utolsó napjai a nyárnak,
odakint szól a cinege.

Lassabban lüktet már ere
a levélnek, s szíve a fának
tél előtt még dobbanna párat,
és én is dobbannék vele.

Odakint szól a cinege.

 

Rondel/23
Semminek sem

Semminek sem volt eleje,
tán ezért nem lehetne vége.
Mindig csak az ég régi kékje,
ami mögött a fekete.

A nap szele, a hold szele.
Az én, ő, mi, ti, ők, na és te.
Tán ezért nem lehetne vége,
semminek sem volt eleje.

Koppanva hull a gesztenye,
az égitestek földet érve
már készülnének fel a télre.
Ez az ősz kegyetlen kegye.

Semminek sem volt eleje.


Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.