Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Skublics Gergely

Gáldi Márta versei

letépett bőrdarabokat gyűjtök az ölemben / megszáradnak és karcolják a combom / szaros macskaalmot főzök a balkonon / gondosan összecsomózva / nem csukom le a zongorafedelet / nem söpröm le a talpam mielőtt bemászok melléd / fenekem az ágyékodhoz tolom / és mintha aludnék / mélyeket szuszogok / behúzom a fejem a vállaim közé / jobban odaférj fölöttem egy másik lány szájához

megérkezés

mostantól
itt lakom nálad
elhasznált levegőd vagyok
borókaillatú
friss ködös
amit belélegzel

szívbillentyűid elé
húzom a zongoraszéket
ringatózunk
szuszogásunk ide-odájában

hajad függönyöm
reggelente homlokodról húzom el
kell-e kabát
ölelésed adod rám

ne keljünk még fel

 


lekvárt eszek az ágyban

levágott körmöket hagyok
az étkezőasztal sarkán
befőttesüveget az ágyamban
alján lekvármaradék

éjszakánként nyitva hagyom a szemem
ottmaradok magamban
elfelejtem leereszteni a vállam
a kihűlt vizet a kádból

letépett bőrdarabokat gyűjtök az ölemben
megszáradnak és karcolják a combom
szaros macskaalmot főzök a balkonon
gondosan összecsomózva
nem csukom le a zongorafedelet
nem söpröm le a talpam mielőtt bemászok melléd
fenekem az ágyékodhoz tolom
és mintha aludnék
mélyeket szuszogok
behúzom a fejem a vállaim közé
jobban odaférj fölöttem egy másik lány szájához
nagystílű vagyok nem
veszem észre hogy egymás lábát simogatjátok az asztal alatt
csukva felejtem a szemem
sokat pislogok
szakadozva látlak
éppen mindig mikor nem vagy benne valaki másban

valahol ottfelejtelek
a hétköznapokban az étkezőasztal sarkán
testem fekszik melletted
de már felkeltem
belőled eresztettem magamnak
egy kádnyi forró vizet
és most lassan oldódom bele

 

plitvice 2018

ahogy a víz esik
mekkora ünnep

miért nem tudunk
mi is ilyen szépek lenni
miközben zuhanunk lefelé

 

 

Gáldi Márta 1994-ben született, Budapesten él. Bár fiatal kora óta ír, korábban nem publikálta verseit. ELTE Anglisztika szakán végzett, jelenleg a filmiparban tevékenykedik egy rendező munkatársaként.