Lévai Aliz Mária versei

Részletek

Írta: Lévai Aliz Mária

a bolygók kötelességtudóan hánykolódnak / de a nap és hold nem tudják / milyen nehéz életben maradni / mikor csupán húsból és csontból álló / nyomorult egyéltű / préda vagy

préda

az égbolt üreges és azúr
nincs eső napokig
hátam mögött kigyulladt házak melege
cementjárdán kiszáradt madár vagyok
hamuval teli száj
a bolygók kötelességtudóan hánykolódnak
de a nap és hold nem tudják
milyen nehéz életben maradni
mikor csupán húsból és csontból álló
nyomorult egyéltű
préda vagy

Víziszony

Minden nap új világvége:
összeér a te és az én.
Közepesen meleg az ősz,
avar ropog talpam alatt.
Két part között fekszel,
a szél lyukat beszél beléd,
bőröd kallódó műanyag sérti fel.
Iszonnyal nézem
a kétségbeesett kapaszkodást.
Mit tehet ilyenkor az isten gyermeke –
ugrani készülök.

Mintha felhők köpnének szájon.
Víz önti el tüdőm,
eltűnik bennem a tenger.

Lévai Aliz Mária (rövid i-vel) Kárpátalján született, horoszkóp szerint váltónapon. Füle minden apró neszt élesen hall: lélegzetvételt, fogcsikorgatást, pók hálószövését. Felemás fülbevalót hord és sötét rúzst visel.