Rieder Anna Róza versei

Részletek

Írta: Rieder Anna Róza

milyen kínos volna, ha a mentőben / ezt kéne rólam lerángatni és feltárulna / igénytelen vagyok

Fehér Nyár Dental

Elvakít a fehér fény.
Fölém hajolsz.
A lámpa megvilágítja a tarkódnak azt a részét, amit még sosem cirógattam.
Arcod maszk takarja.
Szemed kerek tükrével próbálok a dolgok mögé nézni.

Ha te ülnél kipeckelt szájjal a székben,
ki tudnám húzni titkaid?
Elgördíthetetlen köveket találnék,
betömhetetlen lyukakat,
gumókat, amik ugyanúgy metszenek,
ugyanúgy őrölnek, mint bennem?

Ujjaid fegyelmezettek, mintha hangszeren játszanál.
A nyakam sosem érinted.
A bölcsesség eltávolítása kockázatos volna.
Helyes mozdulatokkal még minden eltérés kiigazítható.
Köpenyed alatt kigombolhatatlan ingeket hordasz.
 A rendelőből érzéstelenítés nélkül távozunk.

Kezeletlen marad az éjjeli csikorgás,
kapaszkodnak, nyújtóznak a gyökerek.
Mielőtt összeérnének, reggel lesz.
Ismét szabályozol,
fém műszerekkel állítod be a távolságot azok között,
akik túl közel nőttek egymáshoz.

rianás

                                   And I said, "Okay, who is this really?"
                                   And the voice said
                                  "This is the hand, the hand that takes"

a reggeli készülődés nyughatatlansága
nagylábujjnál lyukas nejlonharisnya
egyik szárát még hónapokkal korábban
bokánál levágtam, hogy ne vágjon a húsba

kifordított koszos bugyi
(a mosást gyakran halogatom)
a pályákon riadt őzként átfutó gondolat
milyen kínos volna, ha a mentőben
ezt kéne rólam lerángatni és feltárulna
igénytelen vagyok

utólag könnyű összerendezni a rándulásokat
kottát írni a jég ropogásából
szünetet hagyni
helyet egy utolsó nagy levegőnek mielőtt a világ
egyetlen pontba húzódik vissza
mégis van egy láthatatlan kéz
lefektet a hordágyra
ha int neki fogadok szót
engedelmesen várom
a tűt szikét szíjakat

Rieder Anna Róza 1999-ben született Budapesten. Az ELTE angol-francia tanár szakos hallgatója, verseit a Nincs online és KULTer közölte.