Bordás Máté versei

Részletek

Írta: Bordás Máté

Ami visszaveri / a fényt, az nem önmaga, hanem az, / amit a fény el tud róla árulni

Tórusz,
kiugrik, majd visszahúzza
az erő: automatizált paraméterek,
autosave. Szédelegve hoz vizet
a konyhából, majd visszaül
az íróasztalhoz. A zene kép:
idegterhelés, négyzetté torzult kör,
szemerkélő eső közé préselve.
Az áram a természet rendje.
Középre igazítva. Halk, ahogy
hangosabb, a tórusz torzul,
ahogy a hangerő egyre telik,
dagad, kitölti a helyet, elfoglalja
az apró réseket, testbe hatol,
megérinti a kijelölt határokat
minden égtáj felől. Az iránytű
forog, táncol a mágneses
mező.

Billen
a szó. Bemérhetetlen irányokból
érkezik a töltés, felzabálja a jelentés
a karaktereket — üres helyek, fénylik
a teleírt képernyő. Ami visszaveri
a fényt, az nem önmaga, hanem az,
amit a fény el tud róla árulni. A betű
tehát mindig hazudik, mert amit látsz,
az mindig épp az ellenkezője. Az írás
tehát nem rögzítés, hanem pazarlás.
Billen az elme eközben, és hurkokba
bocsátkozik, barázdák lapulnak,
gyűrődnek, fonják gyűrűvé egymást
az ösvények.

Lakat
a termelés helyén.
Elzárod az irányokat,
az össze, a szét, a határokon
friss törmelék. A képet magában
gyártja a gép. A hangot háromfelé
bontva fogadja a Névtelen_projekt.
Mentés, keresztelő, már helye van
a világ merevlemezén. Formázom,
bekötöm, eláztatom hullócsillagokkal,
kiterjesztésük .toe, és ha valamelyiket
megnyitod, a felugró ablak azt hirdeti:
érintéstervező.

Bordás Máté (1995) doktorandusz az ELTE-n, az irodalomtudomány mellett költészettel, műfordítással és elektronikus zenével is foglalkozik. A Versum, valamint a 2017-ben indult ROST irodalmi lap egyik szerkesztője. Első kötete Egy völgy elárasztása címmel jelent meg 2020-ban a Napkút Kiadónál, második a Fiatal Írók Szövetségénel Gnóm címmel 2022-ben.