Mechiat Zina versei

Részletek

Írta: Mechiat Zina

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, / csak a magasságod, a cipőméreted, / és a fogsorod más.

Álomfogó

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy,
csak a magasságod, a cipőméreted,
és a fogsorod más.
Az arccsont és a pillantás ugyanaz,
meg az a sötét füst az arcod előtt.
Belőled jön, kilebeg a bőrödből,
mint valami légnemű,
szürke izzadtság.

Nem lehet elhessegetni,
egyedül az a nyílegyenes,
kérlelhetetlen tekinteted
vág rajta utat,
és egy másodpercre megengedi,
hogy összenézzünk.

Ha így néznél tükörbe,
biztosan összetörnél,
Csak az álmaid
maradnának épek.

Például az, amelyikben
bezártad apádat a fürdőszobába,
várja meg ott, míg kitakarítasz,
hogy aztán büszkén megmutathasd neki,
milyen szép koszokat fogtál.

Vagy az, amelyikben követtél
a könyvtárba, és elveszítetted
a legféltettebb kincsed, a kedvenc terhed:
a bőröndöt, amit hátizsáknak használsz.

Nem tudom, mit tartasz benne,
de valószínűleg apádat,
meg a koszaitokat.
Amikor utoljára láttalak,
eltakarta a füst az álmaidat,
csak az enyémek világítottak.
Az, amelyikben ugyanolyan a fürdőszobánk,
meg az, amelyikben darazsak lepik el a testem.

Most meg Cillian Murphy
megnyerte az Oscart,
és én nem tudom,
hogy ő érdemelte ki
a legjobb színésznek járó díjat, vagy te.
Hiszen az Oppenheimerből,
és belőled is csak a trailert láttam.

Piros villamos

Idegen országok tömegközlekedésére emlékeztetsz.
Ismeretlen nyelven motyogó utasokra
a piros villamoson, akiknek az öregszaga,
siltes sapkája, candy crushon csusszanó
műkörmös mutatóujja ugyanaz,
mint a hármas metró utazóközönségének.

Bermuda háromszögből jöttél,
és nem viszel haza.
Feleslegesen kényelmetlen
utazás lenne, mondogatom,
hiszen itt is léteznek még
jegypénztárak, telefonfülkék,
haszontalan délibábok,
a nosztalgia újdonságai.
Autóút, erkölcs, tetkós rágó,
detoxikáló maszkulinitás,
nyomógombos telefon.
Onnan származnak,
ahonnan érkeztél,
ebbe a számodra különös,
de valahol mégis
ismerős valóságba.

*

Bermudák találkozása tilos,
mondtad, aztán összekoccantunk.
Kicserélődtek a nadrágjaink.

*

Most már én a kék metrón,
te a piros villamoson,
külön bejáratú bermudánkból
kukucskálunk egymásra.
Csak a combunkon feszülő
ismeretlen nadrágot simogatjuk
bele a bőrünkbe.
Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak.
Ezt mondják a szavak,
de valójában azt jelentik:
csukjátok be egymás szemét.

Mechiat Zina magyar-algír származású költő, Győrben született, Pesten él. Első verseskötete 2023-ban jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában Álomból föl, vidékre le címmel.