Holczer Dávid versei

Részletek

Írta: Holczer Dávid

A megoldás az lenne, / ha elkezdenénk óvszert gyártani nőknek / és fogamzásgátlót férfiaknak.

És nem volt, aki megvakarjon

„Néha megszólal bennem a közönséges
halandók önzése”, megértelek
Trepljov. Milyen jó lehet,
ha valaki pont akkor bújik hozzád,
mikor egyébként is szeretnéd.
De az még nem testközösség.
Mire várhat az, akinek nem adatott meg,
hogy kommunában éljen?
Vagyis, akinek nem adatott meg,
hogy éljen, úgy igazán. 

***

Az első fogamzásgátlókat nők
gyártották maguknak,
aztán nők nőknek és férfiak nőknek,
végül valaki disznóbelet húzott a farkára.
Az új naptár szerint
ez az időszámítás kezdete,
hisz a fasz történelmében
ez legalább olyan fontos mozzanat,
mint Krisztus halála a kereszten,
de nem, mint a feltámadása. 

Mindezek után az egyén szabadságára apellálva,
a mindenkire ráerőltetett örömök láncát tartva
meggazdagodtak a gyógyszergyárak.
Szükségletet teremtettek
és a nyolcórás műszak után bárki eldöntheti,
hogy egy doboz cigarettát vagy saját testének
biztonságos használatát váltja ki. A kisebb rossz
önmagad mérgezése.
De ahogy nézem, akit szeretsz, az nem
az elvtársad.
De ahogy nézem, nem feltétlenül szereted
az elvtársad,
akivel pedig nyíltan vagy együtt. 

A megoldás az lenne,
ha elkezdenénk óvszert gyártani nőknek
és fogamzásgátlót férfiaknak.
Vagy ha nem szexelnénk többet,
ha megértenénk miért csináljuk egyáltalán,
és hogy igazából
mire jó a fasz azon kívül, hogy
birtokol, férfit és nőt egyaránt. 

***

Trepljov, te fegyverrel oldottad
meg a problémát.
Egy kommunában kölcsönvenném
a tiédet, egyszerűen kivenném a markodból,
szorítanám, amit te
szorítasz öled fölött,
miközben élve vagy holtan
fekszel, mindegy,
de előtte megnézném, hogy a kötés
alatt tényleg véreztél-e,
vagy csak viszkettél a figyelemre
és nem volt, aki észrevegye
és nem volt, aki megvakarjon.

Szerelmes történet 

az első nap után

Addig vagyok szép,
amíg rejtve tartasz,
pedig úgy tűnik,
mintha nem is tartanál.
Több időt töltesz a WC-n,
mint általában,
nem kérdezik, tudják miért.
Csóválják a fejüket,
mikor elmész otthonról,
mosolyognak,
nem kérdezik hová. 

az első hét után

Csak eltűnős üzenetben küldesz
meztelenképet.
Gondolkodok, hogy mit válaszoljak –
lángnyelvecske, padlizsán,
három pici vízcsepp.
Végül szívecskét kapsz
és fantáziám fekete kanapéjára ülsz,
ahol széttépem a hasonmásod.
Próbálok ott is feminista lenni,
de a kamera már forog
és szemben ül velem valaki,
aki te vagy, de valaki,
aki nem próbálja azt hazudni,
hogy annyit akar,
hogy megbasszam
és nekem sem kell tagadni,
hogy meg akarom baszni. Végeztem,
szívecske szívecske szívecske.
Csak félve kérdezem,
hogy te is elmentél-e már,
aztán elalszom,
mielőtt ragadós ujjaid alatt
válasszá rendeződnének a betűk. 

az első hónap után

Fonj koszorút kis fehér virágokból,
tedd a hullák fejére, lefotózlak,
ne félj, nem mutatom meg senkinek.
Ég a világ, mindenki tudja,
de amikor megcsókolsz egy sötét
sikátorban, pislákoló lámpafénynél,
mikor az utolsó redőnyt is leengedték,
meghallom a főnix csapkodó szárnyait. 

a vége előtt

Mindenhol csináltuk már:
tóparton, erdőben, iskolában, könyvtárban,
anyádék szobájában, anyámék szobájában,
a táskádban, mert olyan izgató,
hogy észrevehetnek,
mert csak addig vagy szép,
ameddig rejtve tartalak,
engem most már bárki láthat.

Holczer Dávid 2005-ben született Pécsett. Színházzal és lírával foglalkozik, a határátlépés motiválja. Az újszem szerkesztője.