Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Raimonds Platacis

Bozóky Balázs versei

Talán ez a növény mégsem virág, / hanem kétszínű parazita, / ami oxigént se termel.

Phalaenopsis

Váradon, Kolozsváron, Vásárhelyen, Szebenen
létezik egy kínosan nyomasztó jelenség:
a csontfehér neonfény,
ami megfesti az élőlények auráját. 

A terasz verandájára teszem a növényt.
Meglocsolom.
Orchidea lesz belőle,
ha nem címkézték el.
A kertbe nem lehet kiültetni,
mert a macskák húggyal
mérgezik a talajt.
Ott már vadvirág és fű se nő. 

Kimért ujjak keverik a kávét,
alaposan körüljárt gondolatok,
választékosan megfogalmazott,
polkorrekt, istenfélő zsoltárok.
Tüzesen égeti a napfény az udvart,
száradnak az olcsó ingek. 

Talán ez a növény mégsem virág,
hanem kétszínű parazita,
ami oxigént se termel.
Mihaszna, kivágásra váró gaz.
Mégis adják, veszik az emberek. 

Váradon, Kolozsváron, Vásárhelyen, Szebenen
valóságunk röntgenképe
a csontfehér neonfény.

A perzsa

A gyárban üvegeket és
PET-palackokat szortírozunk. 

Egy iraki-török-szerb öltözőben
húzzuk fel a csizmát,
az egyenkabátot, a fejvédőt,
a szemvédőt, a kezeslábast
meg a kesztyűt,
már aki. 

Csütörtökön pizzát kapunk
sok sajttal és marhaszeletekkel.
A szerb nő mindig elkéri
a végeket,
amiket már mindenki összefogdosott
a mocskos ujjával.
Úgy megy körbe a konténerben
a félbetépett pizzásdobozzal,
mintha templomban gyűjtene adományt.
Meggyőző a csillogó szempár,
megkapja az enyémet is. 

Az X-aktákat nézem a telefonomon,
előttem zúg a gép, egyesével
repíti a soron az üvegeket.
Egy emelővillával kell behelyezni a gépbe
a raklapon álló fatákolmányokat,
amikbe összegyűjtik a szórakozóhelyek
és a boltok a visszaváltott üvegeket.
Össze kell tenni a raklapokat,
kézzel összehajtogatni
a nehéz fadeszkákat.
Sosem felejtem el azt a bűzt,
az ázott cigarettacsikk, alkohol,
sör, bor, tömény,
rohadt citrom, narancs, hányás
émelyítő szagát. 

Akkor szoktam rá igazán a dohányzásra,
a kétezres évek elején
még lehetett a Dán gyárakban dohányozni.
A dohányfüst tompította azt az orrfacsaró bűzt,
nyugtatta az idegeket, pörgette a szívet.
Blå Kings-et szívtam, Kék királyt. 

Mindegy.
Busásan fizettek.
A műszak végén az öltözőben tört dánnal
barátkozni kezdett egy iráni srác,
ismerős volt neki a tekintetem.
„Te perzsa vagy! Angyalszárny alakú a hátszőrzeted.”

 

Bozóky Balázs, Budapest, 1981, költő, fordító, író, kritikus. Üzleti tanulmányait Dániában végezte az érettségi után, ahol tíz évet élt majd rá egy év walesi tartózkodás után haza költözött és színikritikákat írt, valamint recenziókat és interjúkat készített a potszekfoglalo.hu és a contextus.hu valamint a szofa.eu kulturális oldalaknak. Verseit publikálta a Napút, a Várad, számtalan antológiában helyet kapott. Szövegeit, verseit gyakran közli a 7. folyóirat és a DunapArt magazin, hamarosan a Népszava és az Ezredvég.