Radu Vancu: Kaddis Radnóti Miklósért (részlet)

Részletek

Írta: Radu Vancu

Azt éreztem, minden mondat, ami a hisztériáról szól, diagnózis eddigi írásaimra. A valósághoz való kötődés küzdelmének szomatizálása – ez volt minden mondatom.

∗

Nem kell ahhoz kiszámítani a holtak Gini-indexét hogy lássam
egyre egyenlőtlenebbek vagyunk a halálban Mind egyre 

különbözőbb módokon vergődünk a tömegsírban Micsoda
borzalom várni a Holtak Feltámadását mialatt ti odafent 

mindent porig romboltok Látod mondja Zoli a szűz csak azért
találták fel az internetet hogy legyen ingyen pornó reggeltől estig 

Zoli 2015 óta megállás nélkül Nancy Ambrosia orgazmusait
bámulja semmi mást Az ő orgazmusához képest Zolinak 

a Feltámadás semmit sem jelent Amikor Nancy magához tér
kataleptikus élvezéséből Zoli úgy ragyog mint az összes többi 

halott csontja együttvéve a Feltámadás napján Te marha
feltalálták az elektromos autót a Teslákat is mondja János 

a sofőr Meg a shadow bankinget sóhajt epekedve Feri
a bankár És a VR parkokat kiáltják vidáman az ikrek akik

az erőltetett menetben vesztek oda De Zolinak Nancy
orgazmusa jelenvalóbb mint az egész Antropocén & az egész 

Feltámadás együtt Csak hever a tömegsírban & bámulja
ahogy Nancy hologramja beleremeg az élvezetbe Nézi őt 

a fölötte heverő holtakon keresztül & azt kívánja hogy
a Feltámadás ne tegye tönkre Nancyt ezt a reszkető ikont 

És remeg a mi holt agyunk is amikor rátok gondolunk
mint Nancy élvezéskor Szégyelljük mondani ezt nektek 

de sokkal élhetőbb halottnak lenni mint élni Milyen jó hogy
meghaltunk suttogja Zoli Nancy orgazmusa láttán Szégyelljük 

beismerni de igaza van Gyalázat amit műveltek odafent a világgal
Milyen jó hogy holtak vagyunk Milyen szomorú hogy ti még mind 

éltek Milyen jó legalább a költőknek mert amíg a hülyeségeiket
firkálgatják sikerül nekik egy-két másodpercre megszűnni élni 

 ∗

Szerencsére az hogy ezt írom
még nem jelenti hogy élek

∗ 

Freud és Jung 1907–1909 közötti levelezésükben hosszú oldalakon át tárgyalják a különbséget a hisztéria & a dementia praecox között. 

A hisztéria, mondja Freud–Jung, a valósághoz próbál visszakapcsolódni, az aberráns szomatizáció egy utolsó, elkeseredett kísérlet a valóság újbóli megtapasztalására; mindazonáltal a hisztérikus teste hisz még a valóságban, szenvedése csupán kétségbeesett formája a valóság létezésének tudomásul vételére.

Ezzel szemben a dementia praecox teljesen lemondott a valóságról – a hallucinációk már nem próbálják visszaigazolni a valóságot & hiányzik belőlük bárminemű szándék, hogy kötődjenek a realitáshoz, mert az már nem méltó semmilyen szenvedés szomatizálására, a hallucinációk teljesen függetlenedtek a valóságtól. 

Azt éreztem, minden mondat, ami a hisztériáról szól, diagnózis eddigi írásaimra. A valósághoz való kötődés küzdelmének szomatizálása – ez volt minden mondatom. Hallucinációk, melyeket valósnak éltem meg – teljes erőből próbáltam meggyőzni magam, hogy a valóság létezik; & ennek következtében vissza kell térnem hozzá. Felfokoztam mindent – nyelvet, testet, irodalmat –, amennyire csak lehetett, hogy meggyőzzem magam, valóban létezik mindez (nyelv, test, irodalom).

És talán ezért is olyan minden mondatom, mintha lázban írták volna őket.

 ∗

Amíg egy emberi lény emberek gyermekeit erőszakolja meg
emberi szülők szeme láttára addig kétségtelenül sokkal élhetőbb 

a halál mint az élet Amíg egy embergyermek minden
tizedik másodpercben belehal az alultápláltságba tényleg 

jóval élhetőbb a halál az életnél Amíg egy emberi lény
medvebocsok szemét szúrja ki & kitépi karmaikat hogy 

emberi szülők fotózkodhassanak embergyermekeikkel
& valaki ebből pénzt csináljon addig jóval szebb az életnél a halál 

Amíg az ember tömegsírokat tölt meg emberekkel
sokkal jobb a halál mint az élet A tömegsír sokszorta 

emberibb az embernél aki létrehozza Ahogy a költészet
is sokkal emberibb az embernél aki műveli Elsírja 

magát a tömegsírban a szív mint egy kitépett karmú
megvakított medvebocs És úgyanígy zokog a versekben is

 ∗

Truman reakciója misztikus, amikor megkapja a jelentéseket a ’45 júliusában végzett nukleáris tesztekről, mielőtt ledobták volna a bombákat Hirosimára & Nagaszakira, ami egy Ezékiel apokaliptikus látomásával való párbeszédben konkretizálódik.

Oppenheimer reakciója szintén misztikus – azonban az övé nem keresztény, hanem keleti, pontosabban szanszkrit: a Bhagavad-gítából egy idézet, amit angolra így fordítottak: Now I am become Death, The Destroyer of Worlds. 8 jegyzet

A pilóta azt jegyezte meg, hogy az atombomba gombafelhőjét olyannak látta, mint egy óriási kérdőjelet az emberi civilizáció felett. Tulajdonképpen ez is misztikus reakció.

A nukleáris teszt kódnevét ’45 júliusában maga Oppenheimer adta: Trinity – szintén misztikus, John Donne egyik verse után.

Oppenheimer a projektje elnevezésére nem talált semmi apokaliptikusabbat a költészetnél.

(Ahogy az sem kizárt, hogy Oppenheimer olvasta Donne 1608-ban írott értekezését, a Biathanatost, amiben a költő kijelenti, hogy Jézus kereszthalála voltaképp öngyilkosság.

Költészet & Isten öngyilkossága – alázuhanva az általa teremtett
világba, mint egy tömegsírba.)

 ∗

Születésemkor nekem meghalt az ikeröcsém Ezért
írok verseket Amikor ezt az arcodba üvöltöttem te 

mosolyra húztad a szád & azt mondtad Miklós Mások azért
olvasnak verseket hogy rátaláljanak ikertestvérükre Igazad 

volt & ettől méregbe gurultam Lefoglaltam magam a kávéval &
aztán újrakezdtem Az ikertestvéremmel együtt anyám is 

meghalt a születésemkor Nem mosolyogtál Beleittál a kávéba
Hallgattál Hallgattam én is Ismét a kávéba kortyoltál Utána 

némán szeretkeztünk Hosszú idő elteltével azt mondtad Soha
többé ne említsd egy mondatban a költészetet & anyádat & 

a halált Igazad volt Így is tettem De a költészet soha
nem lett sem ikertestvérem sem anyám De lett belőle 

tömegsír amiben most töprengek épp Talán ha nem
hallgatok rád most az anyám & az ikertestvérem is 

itt heverne Vagy talán épp ezért kérted hogy ne említsem
őket együtt Fanni szívem tömegsírom Te eleve mindenképp 

itt lettél volna Akkor is ha írok És akkor is ha soha nem
írok rólad Fölkeltél az ágyból Ismét ittál a kávéból

 ∗

(Az hogy itt írom ezt az egészet még nem
jelenti hogy élek)

 ∗

Bámultalak az ágyból ahogy most az eget nézem Akkor &
most Éles fényvillanás majd csattanva lezúdult a zápor Akkor 

& most Odafeküdtél mellém Akkor & most Két karoddal
átöleltél & néztük csöndesen a kávéízű eget

 ∗

Tartani az agyadat mint egy nagyítót az agy fölé, a szívedet mint egy nagyítót a szív fölé – amíg lángra lobbannak. Ez az irodalom egyetlen értelme.

(És az agyé.) 

(És a szívé.)

Fordította: André Ferenc

Radu Vancu (1978, Nagyszeben, Románia) költő, író, műfordító, irodalomtudós, szerkesztő, a kortárs román irodalom egyik legnépszerűbb alakja. A szebeni Lucian Blaga Bölcsészettudományi Karának oktatója, a Transilvania folyóirat főszerkesztője, a Poesis International világirodalmi folyóirat szerkesztője. Az elmúlt húsz évben több mint tíz önálló verseskötete, egy regénye, két gyermekkönyve, valamint három naplókötete jelent meg. Ezra Pound teljes költői életművének fordításán dolgozik, továbbá W. B. Yeats és John Berryman munkásságát is tolmácsolta románra. Verseit több mint tíz nyelvre fordították, eddig egy kötete jelent meg magyarul Mihók Tamás fordításában: Hajnali négy. Házias cantók (4 A.M. Cantouri domestice), Syllabux kiadó, Budapest, 2016. Számos irodalmi, költészeti díj kitüntetettje. Legutóbbi kötete, a Kaddish (Max Blecher kiadó, Bukarest) 2023-ban elnyerte az Az év verseskötete-díjat, valamint a Radio România Cultural díját, továbbá jelölték az Observator Cultural folyóirat költészeti díjára is.

André Ferenc (1992, Csíkszereda) költő, slammer, műfordítő, a Látó folyóirat versrovatának szerkesztője. A Hervay Könyvek társszerkesztője. Jelenleg Kolozsváron él. Legutóbbi kötete: Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról (Jelenkor, Budapest, 2023)