Kugler Viktor versei

Részletek

Írta: Kugler Viktor

teleálmodtam szörnyekkel / a szobát, közben felszáradok.

serceg

gulliver, közénk feszül a csönd,
látod a sebhelyeket a mellkasomon,
ilyen vehemensem tört ki belőlem,
szisszent fel egy lélegzetnyi.
konkrétan zizeg a csend közepe.
hallgasd meg jól, gulliver,
mint a cukrospapír.
hallod már?
roppan bennem a csönd,
mintha csonthéjas
gyümölcs lenne, aminek lenyelték
a magját. ennek a szigetnek
különös a csendje. igazi önismeret,
remekül kiszélesednek rajta a hibák.
lecsiszolódom partjain.

álmatlanságszörny

liliputban minden éjjel felriadok.
átizzadom a bőrömet, mint vizes
ruha csimpaszkodom pár órát
a radiátoron. kinézek az ablakon,
az áldozati oltár halál-
nyugodtan fekszik.
teleálmodtam szörnyekkel
a szobát, közben felszáradok. tenyerem
a radiátorra ég. holnaptól az oltáron
alszom. kicsalogatom a szörnyeket,
amikor nem figyelnek, rájuk görgetem,

mint egy súlyos követ, a várost.
a szörnyek emlékein járok,
sípcsontközépig koptatom magam,
feláldozom nyomaimat, de menetközben
azért haladok egy hibátlan álom felé.

Kugler Viktor, költő, pedagógus.1993-ban született Budapesten. 2024-ben Petri-díjra jelölték a szorongástea című kötettervéért. Eddigi szövegeit többek között a Népszava, Tiszatáj és a Látó folyóiratok közölték.