Acsai Roland versei

Részletek

Írta: Acsai Roland

Ki fél, lehúzza estig a félelem-spirál, / és háztalan huzatban az éj forog vele.

A varjak éjszakája

Egy hátraarc az éj, egy visszafordulás.
Szirénahang zenél, a múlt megérkezik.
A szédítő szekér, a Göncöl oldalán
egy új csillag kihajt, kibontja fényeit. 

Az illata az űré, és enyhén ózonos.
Az ablakok üvegje mind visszatükrözi.
Érzem ahogy a fénye mindent tisztára mos:
jövőnket és a múltunk most összeötvözi. 

Úgy folyhat már a perc el, akár a gyors patak
szökik tovább az éjben, míg tajtéka dagad,
s elhagyta már a forrást, a méltó otthonát. 

A varjak alszanak fent, a láthatatlanok.
Az életük elrejtik ‒ már senki sem mozog.
Fejünk felett az éden, ágakból fonva rács.

Csillagrendszerek és rendelésidők

A csillagrendszerek, a rendelésidők,
a félős fellegek, az elszálló madár.
A kinti füstkötél lógat rőt háztetőt,
az utcalámpa-sor lehajtott fejjel áll. 

Ki fél, lehúzza estig a félelem-spirál,
és háztalan huzatban az éj forog vele.
E látomás mi engem ma írni inspirál:
spirálgalaxisok közt az út fehér teje.

A létezés telét, a létezés nyarát
átröntgenezheti egy holdkóros sugár,
egy messzi, égi küklopsz egyetlenegy szeme, 

arany golyóbisa ki tudja, hány karát.
Nézzük, ameddig eljön a hajnal-Ararát ‒
az életünknek újabb és újabb reggele.

Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.