Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...

Láng Orsolya a Litmusz Műhelyben

Vendégünk volt Láng Orsolya, aki szerint az irodalom olyan, mint Szent Ágostonnak az idő, azaz nincsen róla elvont meghatározása, csak megélni tudja. Túl sokféle konstrukcióban létezik a definiáláshoz, és az egyéni befogadón különben is nagyban múlik, hogy minek mikor milyen hatása van.

Fontos persze az irodalomban, hogy ismerős tapasztalatról vagy érzésről szóljon, de mégis a felismerés erejével hasson, legyen ez aprólékos leírásban vagy átfogó struktúrákon keresztül. Fontos a természetes hang is, a saját írásaiban is ezt keresi, talán ezért kísérletezik annyi műfajjal és műnemmel. Közös a szövegeiben a pillanat elkapása, amihez addig kell a gödör mellett állni, amíg valaki bele nem lép.

Beszéltünk a Személyes okok című legújabb verseskötetéről, és hogy miért ez az első kötete, ami után költőnek meri nevezni magát. Azt érzi, hogy lett egy saját lakása, otthonává vált a nyelve, aminek azelőtt úgy érezte, hogy a kulcsát csak kölcsönbe kapta. Mulatságosnak találta Balázs Imre József recenziójában, hogy egy alkotói korszak kikerekedéseként kezeli a kötetet, és újító fordulatot vár Orsi következő könyvében.

A következő könyvre térve Orsi elárulta nekünk, hogy ismét a próza felé fordult: egy monológszerű regényen kezdett dolgozni. Visszatértünk a tárgyiasság és az alanyiasság közti tér témájára, és megegyeztünk, hogy a szubjektum leválaszthatatlan az objektumáról, aztán Orsi azt is megosztotta velünk, hogy ő mindent együltében ír, mert különben elveszítené a hiteles töltetét.

Beszéltünk Láng Orsolyákról általában is, akikkel közös moly.hu-s profilja és akadémiai értesítőlevelei vannak, és elárulta azt is, hogy hogyan németesítette a nevét, amikor Berlinben élt. Ezután megkérdeztük, hogy mit érdemes olvasni, de tartózkodott az ajánlásoktól, inkább azt javasolta mindannyiunknak, hogy vegyünk le egy olyan könyvet a polcunkról, amit megvettünk, vagy kaptunk, de eltettük olvasatlanul, mert ő ebben a módszerben még sosem csalódott.

Azért elhangzottak szerzők, átvonultunk Houellebecq-en, Szabó Marcellen, Peer Krisztiánon, és felvetette azt is, hogy Varga Mátyás botránya elsüllyesztette a Pilinszky utáni katolikus líra legizgalmasabb alakját. Arra a kérdésre, hogy mit nem érdemes olvasni, végülis Bayer Zsolt és Kovács Ákos neve hangzott el, de előbb megbeszéltük, hogy félünk megnézni a Frici & Arankát, mert Harmos Ilona és Faludy György is megírta már sokkal izgalmasabban.

Végül felolvasta nekünk friss első megjelenését a Jelenkor folyóiratban, az Összefolyók és Valahol című verseit, majd pedig kidobtuk a dobókocka-szavainkat (forrás, célszerszám, hiszékeny, biztosít), és sorról sorra addig jártunk körbe, amíg össze nem dobtuk az Ernyedjen az ég című szöveget.

Litmusz Műhely · Láng Orsolya

 

A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi s az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy hletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.