Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...

Láng Orsolya a Litmusz Műhelyben

Vendégünk volt Láng Orsolya, aki szerint az irodalom olyan, mint Szent Ágostonnak az idő, azaz nincsen róla elvont meghatározása, csak megélni tudja. Túl sokféle konstrukcióban létezik a definiáláshoz, és az egyéni befogadón különben is nagyban múlik, hogy minek mikor milyen hatása van.

Fontos persze az irodalomban, hogy ismerős tapasztalatról vagy érzésről szóljon, de mégis a felismerés erejével hasson, legyen ez aprólékos leírásban vagy átfogó struktúrákon keresztül. Fontos a természetes hang is, a saját írásaiban is ezt keresi, talán ezért kísérletezik annyi műfajjal és műnemmel. Közös a szövegeiben a pillanat elkapása, amihez addig kell a gödör mellett állni, amíg valaki bele nem lép.

Beszéltünk a Személyes okok című legújabb verseskötetéről, és hogy miért ez az első kötete, ami után költőnek meri nevezni magát. Azt érzi, hogy lett egy saját lakása, otthonává vált a nyelve, aminek azelőtt úgy érezte, hogy a kulcsát csak kölcsönbe kapta. Mulatságosnak találta Balázs Imre József recenziójában, hogy egy alkotói korszak kikerekedéseként kezeli a kötetet, és újító fordulatot vár Orsi következő könyvében.

A következő könyvre térve Orsi elárulta nekünk, hogy ismét a próza felé fordult: egy monológszerű regényen kezdett dolgozni. Visszatértünk a tárgyiasság és az alanyiasság közti tér témájára, és megegyeztünk, hogy a szubjektum leválaszthatatlan az objektumáról, aztán Orsi azt is megosztotta velünk, hogy ő mindent együltében ír, mert különben elveszítené a hiteles töltetét.

Beszéltünk Láng Orsolyákról általában is, akikkel közös moly.hu-s profilja és akadémiai értesítőlevelei vannak, és elárulta azt is, hogy hogyan németesítette a nevét, amikor Berlinben élt. Ezután megkérdeztük, hogy mit érdemes olvasni, de tartózkodott az ajánlásoktól, inkább azt javasolta mindannyiunknak, hogy vegyünk le egy olyan könyvet a polcunkról, amit megvettünk, vagy kaptunk, de eltettük olvasatlanul, mert ő ebben a módszerben még sosem csalódott.

Azért elhangzottak szerzők, átvonultunk Houellebecq-en, Szabó Marcellen, Peer Krisztiánon, és felvetette azt is, hogy Varga Mátyás botránya elsüllyesztette a Pilinszky utáni katolikus líra legizgalmasabb alakját. Arra a kérdésre, hogy mit nem érdemes olvasni, végülis Bayer Zsolt és Kovács Ákos neve hangzott el, de előbb megbeszéltük, hogy félünk megnézni a Frici & Arankát, mert Harmos Ilona és Faludy György is megírta már sokkal izgalmasabban.

Végül felolvasta nekünk friss első megjelenését a Jelenkor folyóiratban, az Összefolyók és Valahol című verseit, majd pedig kidobtuk a dobókocka-szavainkat (forrás, célszerszám, hiszékeny, biztosít), és sorról sorra addig jártunk körbe, amíg össze nem dobtuk az Ernyedjen az ég című szöveget.

Litmusz Műhely · Láng Orsolya

 

A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi s az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy hletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.