Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Murányi Zita: Gyárlátogatás (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Bendegúz kedvére dagonyázott a kvarchomokpiramisokban, szétkaparta, belevizelt, majd újra felépítette roskatag falait, mintha végtelen játéka sosem érhetne véget.

Bővebben ...
Műfordítás

Paul Murray (f. Bartók Imre): A méhcsípés

Fotó: Chris Maddaloni

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

Bővebben ...
Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Fotó: Ferentz Ágnes

Ferentz Anna-Kata a Litmusz Műhelyben

Vendégünk volt Ferentz Anna-Kata, aki szerint az irodalom játék, a játék pedig létszükséglet és nemcsak kikapcsolódás, hanem nagyon is komoly dolog. Tulajdonképpen a játékfelfogás adja a keretet az egész emberi fejlődéshez, a megteremtett szabályrendszerek biztosítják a haladási lehetőségeket.

Persze a játék nem feltétlen könnyed és szórakoztató, éppúgy lehet sötét és nyomasztó is, a fontos az, hogy játékba hozzon. Ebből kiindulva vendégünk ismét vitába állt a kikapcsolódás fogalmával: egy jó mű igenis bekapcsolja a befogadóját, közelebb hozza a saját valóságához, nem szökési lehetőséget ad, hanem perspektívát.

A játék-téma mentén azzal folytattuk, hogy ez a játék nyerhető-e: erről Anna-Kata álláspontja az, hogy a részvétel is felér a győzelemmel, bár hozzátartozik, hogy alapvetően nem egy kompetitív alkat. Azt elismerte, hogy az irodalmárok közti verseny valós, már amennyiben ezt a versenyzők megélik, de ő személy szerint nem verseng senkivel. Ami az irodalmi művek tétjét illeti, ez csak sok olvasás után megfogható, de a sok olvasás következménye a tétek folyamatos emelése is.

Kérdeztük aztán az irodalmi szocializációjáról is: mesélt a kezdeti sepsiszentgyörgyi élményeiről, és arról, hogy álnéven publikált a Cimborában. Majd, amikor 2015-ben egyetemre ment, jelentkezett a Műút Deákpoézis-pályázatára is, amiből publikációi is lettek. Ezután a 2017-es Független Mentorhálózat és mentora, Pollágh Péter segítségével kezdett jobban belefolyni a szociális közegbe, elkezdett műhelyekre járni, új fogásokat tanult, embereket ismert meg, és megírta első kötetét is.

Áttértünk a zenei befolyásokra, aztán elárulta nekünk, hogy írás közben milyen zenéket szokott hallgatni, és mi alapján válogat köztük inspiráció reményében. Beszélt arról, hogy az ének hogyan viszonyul az írói tevékenységéhez, miben közös és miben más a két gyakorlata.

Ráfordultunk aztán a kötetére, amelynek az első ciklusát egy szívszorító pszichológiatörténeti esetre építette: egy kamaszkoráig teljesen elszigetelt és bántalmazott lány történetére, aki sose tanult meg beszélni ‒ ennek a ciklusnak a versei a lány perspektívájából szólalnak meg, hangot adva a kimondhatatlan fájdalmainak. Felhoztuk a verseiben jelenlevő anderseni mesevilág-hatásokat és a direkt kimondások erejét, amire válaszul egy gyerekkori mesekazettáját, a Csilicsali Csalavári Csalavért idézte fel inspiráló műként.

Kérdeztük a Nyúlcipő utáni folytatásról ‒ építi tovább a mesevilágot, kezd belecsúszni a biofíliába, nem is izlandiasan, hanem székelyesen, de nem is népiesen, és leginkább maga igyekszik maradni.

Arra a kérdésre, hogy mit érdemes olvasni, a meséket és a gyerekirodalmat jelölte meg kiindulópontként. Ezen belül megnevezte Lázár Ervint, és az emlegetett Csilicsali Csalavári Csalavért is az olvasandók közé helyezte. Ajánlott egy Marija Morevna és a Halhatatlan című orosz történelmi fantasy regényt is, mielőtt rátért volna a lírai felsorolásra: Pilinszky, Hervay, Babits, Rimbaud, aztán a lírából kilépve Camus, Ionesco, Lucian Blaga, majd a kortárs blokkban Pollágh Péter, Deres Kornélia, Németh Gábor Dávid, Kemény István, aztán a kortárs kereten ismét kívül kerülve Esterházy, Dosztojevszkijtől a Bűn és Bűnhődés, Gogol, Tolsztojtól pedig a Krajcárszonáta.

Az ellenkérdésre, hogy mit nem érdemes, azzal kezdte, hogy ami butít vagy lehoz az életről ‒ ami tényleg kikapcsol, nem pedig be. Nehéz volt viszont példát mondania, mert már a fülszöveg szinopszisából ki szokta szúrni, ha nem érdemes egy könyvvel foglalkoznia. Bevallotta helyette, hogy még nem mert belevágni Wass Albert könyveibe, mert ha kiderül, hogy mi a véleménye róla, konfliktusba hozhatja magát a székelységgel. A kötelezőkre gondolva Jókait és Petőfit sem különösebben szereti, de a tantervvel nem szálltunk most hosszabb vitába.

Felolvasta nekünk Angóra című versét, majd végül rátértünk a játékra. Ezúttal a hozam, a porlasztó, a szuvas, és a csorbul szavakból írtunk egy közös verset, amelynek a Nyáltó címet adtuk.

Litmusz Műhely · Ferentz Anna Kata

A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.