Didaktikus áthallások (fiktív kritika)
- Részletek
- Írta: Litmusz Műhely
Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem mondta senki, ugyanis nem olvasták sokan.
kritika Sörény Elek: Robosztus Áthallások c. kötetéről
(játékszavak: promóció, szorong, robusztus, harang)
Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem mondta senki, ugyanis nem olvasták sokan.
Szorongtam, amikor ezt a legújabb könyvét a kezembe vettem, mert már a cikluscímek sem voltak sokat ígérőek. Vegyük például azt a címet, hogy Kunkori csalódás. Pedig olyan egyenes minden szöveg, hogy még csalódni se tudtam: mindegyik szöveg éppen annyit állít, amennyit a cím előrevet, és semmi többet.
Vagyis elmondható, hogy könyvet merő didaxis jellemzi, ami nem csupán az egyes versekben, de általában a beszélő hangjában is megjelenik. Úgy tűnik, Sörény kortárs líránk azon tendenciájához csatlakozik, amely nagyon közvetlen és olykor szentenciózus módon próbálja közölni a maga “igazságait”. Ezek az igazságok viszont szóra sem érdemesek: például a Harangvirág című vers annyiról szól, hogy a lírai én lát egy harangvirágot, és szerinte szép - azaz nem is szerinte, hanem nyilvánvalóan az.
Ezek a megállapítások talán elférnének egy magánjellegű naplószövegben, ám versként nem mindig értelmezhetőek, és ezen az sem segít, hogy a sorok végén néha találunk rímeket. Amikor olyan rímeket olvasunk, mint például az említett Harangvirágban a promóció-vakáció, akkor könnyen juthatunk arra a megállapításra, hogy ez nem több, mint az Egy szál harangvirág című táncdal - sőt, még nélkülözi is annak fülbemászó dallamát.
Ez a kötet mászik ugyan, de nem fülbe, az iratmegsemmisítőbe kívánkozik. Sörény versnyelvéből sajnos az is megállapítható, hogy nemigen tájékozódik a kortárs lírát illetően, ám a kötet saját autonóm nyelvet sem képes teremteni. Vannak persze jó megoldások, szép költői képek is a kötetben, de ez sajnos kevés ahhoz, hogy második kötete révén a szerző felkerüljön a kortárs magyar líra térképére.
A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös írásra invitálják a vendégüket. Krupp Józsefet egy fiktív recenzió megalkotására kértük fel, ez a szöveg olvasható ebben a posztban.