Litmusz a FISZ-táborban
- Részletek
- Írta: Kerber Balázs ‒ Körtesi Márton
Elsőnek a leggonoszabb kérdést tettük fel, amire a Litmusz nyolc éves történetében pár kivétellel nem is kaptunk soha igazán kíméletlenül egyenes választ: hogy mit nem érdemes olvasni. Ezúttal már az alkoholfogyasztás zenitjén indultunk útnak válaszokat gyűjteni, névtelenség és hangtorzítás ígéretével.
Vendégségben jártunk a FISZ-táborban, és vettük az alkalmat, hogy egy maréknyi gyanútlan ember orra alá dugjuk a hangfelvevőt, és feltegyük a gonosz kérdéseinket.
Elsőnek a leggonoszabb kérdést tettük fel, amire a Litmusz nyolc éves történetében pár kivétellel nem is kaptunk soha igazán kíméletlenül egyenes választ: hogy mit nem érdemes olvasni. Ezúttal már az alkoholfogyasztás zenitjén indultunk útnak válaszokat gyűjteni, névtelenség és hangtorzítás ígéretével.
Azonban az ehhez társuló beszélgetések, amik kialakultak, újonnan rávilágítottak a kérdés kikerülhetetlen gonoszságára, már ami a kortárs élő irodalmat illeti. Egy dolog olvasóként megkérdezni, és olvasóként még akár meg is válaszolható bármi rossz szándék feltételezése nélkül, de pályatársak között, irodalmár pozíciójából ugyanez legalábbis indiszkréció, ha nem vélt vagy valós irigység vagy provokáció egyáltalán a kérdésfeltevés.
Ugyanerre a következtetésre próbált rávezetni minket Kukorelly Endre is, amikor a Litmusz vendége volt, és köszönöm a tábori beszélgetőtársaimnak is, többek között Smid Róbertnek és Bálint Bernadettnek, hogy segitettek arra a konklúzióra jutni, hogy ezt a kérdést valami konstruktívabbá kell átalakítanunk a következő adásunktól fogva.
Addig is a táborban kapott válaszokat névtelenül és hangtorzítással közöljük, ezen felül minden aktív kortárs magyar szépirodalmi szerző nevét kisípoljuk egy felemás és utólagos szemérmesség jegyében. Bármi vélt vagy valós felismerése a válaszolóknak vagy válaszuk tárgyának csupán egy aktív képzelet produktuma.
A másik kérdést, hogy mit érdemes akkor olvasni, a műhelyvezetőknek terveztük feltenni, de a sűrű program és a műhelyek sokasága nem tette lehetővé a teljeskörű kérdezést. Végül négy választ gyűjtöttünk.
Először Tóbiás Krisztián költő-műfordító-szerkesztővel, a Tempevölgy főszerkesztőjével beszéltünk, miután megpucoltuk a krumplit az éjféli krumplipaprikásához. A tábor harmadik napján szóba elegyedtünk Milbacher Róbert író-irodalomtudós-kritikussal is, a Pécsi Tudományegyetem docensével, és a FISZ-táborban az egyik prózaműhely vezetőjével. A tábor záróestéjén pedig sikerült leülnünk a Fiatal Írók Szövetsége két társelnökével, Konkoly Dániellel és Pataki Viktorral, akik tökéletes koordinációval és mértékkel válaszolták meg két oldalról a kérdést.
Emellett a tábor ideje alatt részt vettünk egy líraműhelyben, amit Kollár Árpád költő, műfordító, kritikus, a Tiszatáj online irodalmi szerkesztője vezetett, és az utolsó alkalom végén felkértük őt és a műhelyünket egy közös játékra a szokásos dobókockás játékunk alapján, de Árpád vezetésével a tábori műhelyhez igazítva a szabályokat. A jókedv és a trágárság jegyében írtunk egy ódát Konyhás Karcsihoz, melyet a műhelyvezetőnk olvas fel a végén.
Végül pedig felvételünket a jól bevett szokás szerint, fizikai távollétében is Kerber Balázs rituális Kassák-felolvasása zárja.
A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.
