Halmi Tibor a Litmusz Műhelyben

Részletek

Írta: Kerber Balázs ‒ Körtesi Márton

Vendégünk volt Halmi Tibor költő, kritikus, szerkesztő, irodalomszervező, aki szerint az irodalom időpocsékolás, azaz időkitöltés, azaz az időből való kiszakadás mind olvasói, mind írói szemszögből.

Ahhoz hasonlítja Tibor az általános irodalomélményt, mint amikor a szobából utolsóként távozó alany még a funkcióját veszítő térben marad egy pillanatra, vagy mint amikor az asztaltársaság perifériáján ülve hallja is a beszélgetést, meg nem is, de úgy tesz, mintha figyelne. Számára az irodalom olvasása és írása is ilyen időből kiszorult pillanatokat teremt, és ezzel is elmélyíti a hétköznapokat.

Aztán az irodalmi szocializációjáról kérdeztük Tibort. Egyetemen szociológia szakot végzett, de sokat mozgott magyar szakosok között is. Az írásait először az Ambroozia hozta le, első folyóirat-publikációja pedig az Apokrifban volt, ahol aztán számos további verse is megjelent, majd az Apokrif Könyveknél verseskőtete is, egész amíg 2020-ban az Apokrif Online szépirodalmi és kritikai rovatszerkesztőjévé vált.

Megbeszéltük Tibor szerzői nevének okait, melyek határozottan prózaiak, ugyanis Szántó Tibor novellista már bevéste a nevét a magyar irodalomtörténetbe, de Szántó Tibor tipográfus is fontos szerepet töltött be. Így vendégünk inkább egy régi családi nevet választott magának, amikor publikációkon kezdett gondolkodni. Aztán beszéltünk a verseskötetéről is: kifejtette az alcím eredetét és okát, és hogy hogyan viszonyul a végül megvalósult kötethez. Beszéltünk még arról is, hogy hogy jelenik meg a világ elvarázstalanodása és a varázs visszavitele Tibor verseiben.

Aztán rákérdeztünk a jelen- és jövőbeli tervekre. Azt mondta Tibor, hogy folyamatosan ír, és folyamatosan dolgozik a szövegein. Smid Róbert azt írta az első kötetéről, hogy egy lélegzetvételűek a versei, ezért most azzal kísérletezik, hogy hogyan tudja ezt megtörni vagy szétdarabolni. Emellett, bár eddig a hosszú versek érdekelték leginkább, most rövidebb szövegekkel is elkezdett többet foglalkozni.

Arra a kérdésre, hogy mit érdemes olvasni, elsőnek Vasko Popa A kis doboz című ciklusát ajánlotta, és kiemelte még Miroslav Holub Interferon, avagy a színházról című, és Ewa Lipska Világ kisváros című kötetét. Arra a kérdésre pedig, hogy van-e olyan irodalmi irányzat vagy kánonbeli klasszikus, ami tőle távol áll, azt válaszolta Tibor, hogy a nemrég megjelent John Ashbery fordításkötettel hiába próbálkozott meg többször is, nem tud azonosulni vele, de például azt is várja még, hogy Térey János igazán betaláljon nála.

Felolvasta aztán azt a verset, amivel 2012-ben először jelent meg folyóiratban az Apokrif hasábjain. Ezután a dobókockákra tereltük a figyelmünket, és a kiokat, anonim, támaszték, és kedély szavakból közösen megírtuk A dolgok bolyha című verset. Végül Kerber Balázs, mint mindig, egy rituális Kassák-felolvasással zárta az adást.

A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.