
Andrei Dósa versei
- Részletek
André Ferenc fordításában
egy újszülöttet tartok karjaimban, éreztem, bármely pillanatban // meginoghat a feje, haja gyér volt, fejbőre / természetellenes, az idő romlásától mentes jelenlétének / mágikus tisztasága kissé elszomorított, köztem és magam közt, // aki élt át hasonlót egy szülészet / ipari katedrális benyomású termeiben, ahol / már visszafordíthatatlan szakadék tátongott, biológiai órája // a legtisztább hullámokat küldte felém
(Dirk Skiba felvétele)
Andrei Dósa 1985-ben született Brassóban. Iustin Panţa-díjas költő, műfordító. Legutóbbi kötete American Experience címmel jelent meg, 2013-ban.
a boldogság szilárd az öröm folyékony
amikor leválasztják a mellről
a fiam elégedetten cuppogtatja a levegőt
valószínűleg hiányolni fogja
ezeket az angyali etetéseket
később olyan szobákban fogja tölteni
az idejét amelyek falára állatokat és gyümölcsöket festettek
az ok nélküli boldogság
az idő a generáció legbarátságosabb készülékével
nekünk a diamant
tévé gombjai voltak
rájuk magánóvodák várnak ahol túlságos
normalitás uralkodik
nem sokra emlékszem az első éveimből
amikor a magasban hintáztam
a kedvenc rajzfilmszereplőm karjaiban
olykor a mélybe zuhantam
valaki nyelvemre nyomta az inox kanalat
a neonfényben féltettem
az integritásom
szorongás és csempe a plafonig
majd újra a magasba emelkedtem
szívem folyékony vitrók közt égett
anyámért és apámért
barátaimért a rajzfilmekből
fiamnak is ugyanilyen jó lesz és ugyanilyen rossz
hiába törlök el hegyeket a tenyerem élével
és építek neki szigeteket
ugyanolyan jó lesz ugyanolyan rossz
privilegizált
a törvények az én javamra dolgoznak
egy felesleges babamonitorral zsebemben
milyen jó gyerek a mi kis aranygaluskánk
mondta a nagyanyja amikor meglátta
az estét az anyja gazdag
mentális terében töltjük –
ő elsajátít dolgokat
én a biztonság köreiről tanulok
(egy gyereknevelési módszer)
énekel a kertben
egy példány a luscinia fajból
hallom néha amikor hazaérek éjszaka
mielőtt kiszállok a lexus-ból
amióta kezdek meggazdagodni
ahányszor csak
pénzt veszek le a bankomatból
fölöttem lebeg
egy fehér galambtoll pihe
***
akkor éjjel, amikor egy vérszegény időszak után megengedtük magunknak
a szex intim, kölcsönös örömét, azt álmodtam,
hogy egy újszülöttet tartok karjaimban, éreztem, bármely pillanatban
meginoghat a feje, haja gyér volt, fejbőre
természetellenes, az idő romlásától mentes jelenlétének
mágikus tisztasága kissé elszomorított, köztem és magam közt,
aki élt át hasonlót egy szülészet
ipari katedrális benyomású termeiben, ahol
már visszafordíthatatlan szakadék tátongott, biológiai órája
a legtisztább hullámokat küldte felém, ettől mozdulataim megmerevedtek,
nem tudtam, hogy viselkedjek vele a karjaimban, hogy irányítsak át
az álomba mélyedt gyerekhez egy darabot a művészet iránti szeretetből.
***
az irányítótoronyban ülök
és a szemedre gondolok mely ott csillog lenn a sötétben
mint egy xenogenézissel született gyereké a midwich-ből
néha tudom hogy fantasztikus leszel
fantasztikus és ennyi
írtam egy listát
minden kínos dologról amit átadhatnék neked
és felgyújtottam
egy listát minden dologgal melyeket elrabolhatnál tőlem
a technikámat az iróniámat az időmet
leginkább az időmet
minden arcomat amit szeretnék mutatni feléd
nem kell sportoló légy csak mert néhány generáció óta
a család férfi tagjainak nem volt átlagon felüli motorikus emlékezete
nem kell strukturált elme légy
csak hogy általad kárpótoljam a strukturált elméktől való
ignoranciát és irracionális félelmet
listákat írtam és felgyújtottam őket
gyere kezdjük a nulláról
légy önmagad
André Ferenc fordításai