Hírlevél feliratkozás

Keresés

João Rasteiro versei

Egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy a fény visszataláljon ahhoz, akit még a vissza-visszahúzódó ködben koronáztak meg.

Acrónimo

7.

Túlélte, hogy megfertőzze a tisztaság végzetes illúzióját, hogy megszilárdítsa a tékozló fénybeültetést, és hogy bizonyosságot tegyen a fújtatók leheletéről, hogy ez nem varázslat volt a csoda kovácsműhelyében és annak üllőjén, hogy minden lény eltávozott tőle, és a férgek gőgjében tékozló kölykök rikoltozzák kimondhatatlan titkát (az ember teljes vakságban forog, és a test ágyékáról szóló nyamvadt és ártatlan dalával a parabolák gonoszáról tanúskodik). És minél több a gyomorforgató szó, annál vastagabb a hús, az egek, a boldogság pikkelyei, a gerinc tudása, perverz határozatlanságának esetlegessége, az utazásvágy lejegyzése biztosítékként a túláradó mozgásban. Egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy a fény visszataláljon ahhoz, akit még a vissza-visszahúzódó ködben koronáztak meg.

 

 

A költő evangéliuma – III. A föld törvénye

 

Mondá a költő: ha vannak olyan versek, ‘mik lángra lobbantanak titeket, kezeskednek értetek: lássátok, a törvényt, ‘mi a földben van, és ‘miért minden leprás alászáll majd. Ha gondoskodnak rólatok: ez az ige és ezért a háborodottak is alászállnak majd. Ám a törvény az ő hitükben és a hitetlenségükben lakozik. Ha majd elfogadjátok, akkor lesztek ti is elfogadva, és meglátjátok, hogy egy lángoló vers követői vagytok. Ám ha nem fogadjátok el, akkor mély bánatú tudatlanságban maradtok, ti lesztek a sötét tudatlanság: "mikor a szűzi csillagok már / lehúnyják fáradt szemük: a sírodon hálót szőve pók jár / s ott kölykezik a vipera."

 

(az idézet Szabó Lőrinc fordítása)

 

 

João Rasteiro (1965), coimbra-i születésű, portugál költő, esszéíró és fordító. Első verseskötete a kétezres évek elején jelent meg, azóta több mint tíz önálló kötetet publikált. Fordítóként elsősorban spanyol nyelvű költészetet ültet át portugálra (Harold Alvarado Tenorio, Miro Villar, Juan Carlos García Hoyuelos, Antonio Colinas). A Kolumbiában, 2009-ben megjelentetett „A mai portugál költészet” című antológia szövegcorpusának válogatója és szerkesztője, munkásságát számos nemzetközi és portugál irodalmi díjjal ismerték el, versei angol, spanyol, katalán, olasz, francia, cseh és japán fordításban is megjelentek. 2015-ben legnagyobb örömére és megkönnyebbülésére még mindig nem érzi magát költőnek.

 

Gál Soma 1992-ben született. Író. Első kötete a FISz-nél van előkészületben Sármesék munkacímmel. Jelenleg az ELTE-BTK romanisztika-portugál szakos hallgatója. Az Apokrif folyóirat prózarovatának szerkesztője.