Cevat Çapan versei

Részletek

Cevat Çapan 1933-ban született Kocaeliben. Költő, műfordító (angol, olasz, és görög nyelvből), egyetemi tanár. Műveivel és műfordításaival számos díjat nyert Törökországban.

Hol vagy, Susie Petschek?

Először 1955-ben,

Firenzében találkoztunk,

a Villa Fabricottiban – ott nem lehetsz már,

sem pedig, hová motorbiciklivel mentünk,

Fiesoléban.

Emlékszel-e az Arnóra, a Ponte Vecchióra,

a Santa Maria Novella

hűvös, ciprusfás udvarára?

Az első török voltam, kit ismertél,

másodgenerációs amerikai,

általunk, hiába, visszacsehszlovákosíthatatlan.

Íme, ilyen két ember barátsága:

évek múlva felvirágzó rózsa

az emlékezet sivatagában.

Még tegnap

Hirtelen kezdett el fújni, mintha

eztán sohasem szűnne már, úgy jött az őrült szél,

utána eső, utána hó –

mindent újra meg újra átgondolni

mire való?

Tudom, te ilyentájt bontod ki mindig

elszáradt virágaid, lánykori motyód,

elkoptatatlan kancsóalátéteid,

csipkéket, hímzést, megsárgult leveleket.

Elmerülsz, jársz a nézés és látás határán,

minden egymásba fonódik, rendezetlen.

Tegnapba vezérel-e, holnapba-e

a szemközti kéményből emelkedő füst?

Hirtelen,

meglassuló ütemben kezdesz el elpakolni

a bensődben tomboló viharban szétszórt dolgok között.

Egy pillanat kérdése csak számodra már

felkelni, menni, mindenre készen állni.

Szőllőssy Balázs fordításai