Seamus Heaney: Tavaszi szünet

Részletek

Írta: Seamus Heaney

Zavarba jöttem / a felállva kezet nyújtó idős emberektől, / akik azt mondogatták, hogy „őszinte részvétem.”

Egész délelőtt a betegszobában ültem,
számoltam az óravégi csengetéseket.
Kettőkor vittek haza a szomszédok.

Zokogó apámba botlottam a tornácon, −
pedig mindig jól viselte a temetéseket −
És Jim bácsiba, aki azt mondta, ez nagy csapás.

A kisbaba gügyögve hintázott a bölcsőben,
nevetett, mikor beléptem. Zavarba jöttem
a felállva kezet nyújtó idős emberektől,

akik azt mondogatták, hogy „őszinte részvétem.”
Idegenek sugdolóztak rólam, a legnagyobbról,
aki már iskolás, míg anya megfogta a kezem,

és dühösen, krákogva sóhajtozott. Nem sírt.
Tízkor a mentő meghozta a holttestet,
amit a nővérek már kötszerbe pólyáltak.

Másnap reggel felmentem a hópelyhekkel
és gyertyákkal díszített szobába. Utoljára
hat hete láttam az öcsémet. Sápadt volt,

bal halántékán pipacsszín horzsolást viselt,
úgy feküdt a négylábnyi dobozban, mintha a kiságya lenne.
Tisztán ütötték el, nem volt feltűnő sebe.

Négylábnyi doboz, nem élt négy éve se.

Fordította: Nagy Benedek Máté

Seamus Justin Heaney (1939 Castledawson, Anglia - 2013 Dublin, Írország). Ír költő, drámaíró, műfordító. 1995-ben nyerte el az irodalmi Nobel díjat. A Harvard és az Oxfordi Egyetem professzora. Verseiben gyakran jeleníti meg a természetet, játszik ellentmondásokkal és foglalkozik a emberi kapcsolatokkal, élettel és halállal. Legismertebb művei: Death of a Naturalist (A természetbúvár halála, 1966), North (Észak, 1975), Human Chain (Emberlánc, 2010).

Nagy Benedek Máté 2005-ben született Szegeden, jelenleg is ott tanul, középiskolában.