
Francesca Bell versei (f. Bori Ági)
- Részletek
- Írta: Francesca Bell
Kiolvasztottalak, a lapos kőoltárra / helyeztelek, hogy várj, de a kígyót // nem érdekled.
Mintha Isten
Parányi egér, fehéren fekszel az oldaladon,
akár gyerek a keresztelőruhában —
Kiolvasztottalak, a lapos kőoltárra
helyeztelek, hogy várj, de a kígyót
nem érdekled. Szippant egyet,
nyelve lobban mint a láng,
majd visszacsúszik a forgács közé,
és újra elrejtőzik. Mintha imádkoztunk volna,
de Isten nem jött. Vagy jött, de elfordította
arcát, és nem volt hajlandó a gyermek
egész lelkét könyörtelen alakja mélyébe fogadni
és felszabadítani. Ahogy a nagylelkű állkapocs
egyenletes szorításából elengedett, minden egyes egér
felszabadul, be a kígyó fenséges sikamlós jóságába.
A kígyók felvétele
Néha az apám beküld abba a szobába,
ahol a templomi kígyókat tartja. Tudja, hogy félek.
Be sem teszem a lábam, amíg a lámpa nem ég.
Egyszer egy kígyó elszabadult és el kellett kapnom.
Megbotránkozva tekergőzött a szoba közepén,
mint én, amikor kiszabadultam a kamaszkorból.
A kígyóknak nincs fülük, de messziről megérzik ha közeledsz.
Mielőtt hozzáérnék a kilincshez, már készen állnak,
reszketnek a csörgők. Mindenhol libabőrös lettem.
Ez történik mostanában, amikor a fiúk rám néznek.
Új nyelvek beszélnek a testemben.
Néha vonaglom, mint egy csúszómászó, egy faág
ami görbére nőtt. Az apám nem néz a szemembe többé.
Azóta nem, amióta belém csúszott az ördög, és berendezkedett.
Apám a kígyóknak viszont a szemükbe néz, magasba tartva
a pikkelyes testeket, két kézzel.
Valahányszor az egyik megcsípi, röpködnek az imák.
Azt hallottam, hogy a kígyóméreg felgyorsítja a szívdobogást
és darabokra hasítja a bőrt.
Fordító: Bori Ági