Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Thron Ullberg

Karin Smirnoff (f. Patat Bence): Azután hazamentem

A bűntudat az ölembe ült. Hideg és nyirkos karját a nyakam köré fonta. Arcát az enyémhez nyomta és a fülembe suttogott.

(regényrészlet)

Telt az idő nappalok éjszakák hónapok és végül egy év.

Steven szerint ezt a napot meg kellett ünnepelni.

A szerelemhez hasonlítható állapotból eljutottunk a hatalmi harcig. Talán a győzelmeknek örült. A képzelteknek és a valósaknak.

Úgy beleszorultam a markába mint a vasvilla a fateréba. Bármennyire is láttam hogy a történet megismétlődik passzív maradtam. Ez volt a túlélési stratégiám. Gyerekkoromban tanultam meg türelmesnek lenni. És hogy egy lépéssel mindig előbbre járjak.

Találkozunk a fejőszobában mondta a fater.

Vedd le a nadrágodat mondta steven.

Az akaratod kint áll az erdőben és egyre nő mondta a fater.

Azt akarod amit én mondta steven.

Sejtettem hogy előbb-utóbb felébred a vadász. Lépésről lépésre közelít az áldozatához. Óvakodik a recsegő ágaktól és a rossz irányból fújó széltől. Máskor is lőttem már le kártevőket.

Steven pezsgőt vett. Különböző palackokkal pakolta tele a hűtőt. Egy partiszolgálattal szállíttatta házhoz az ételt. Vett egy ruhát amely az ágyra terítve várt. Egy pár magas sarkú cipőt amely az ágy alatt várt. Felöltöztem és kellettem magam. Úgy álltam mint egy közlegény a szemlén és reméltem hogy jóváhagynak.

A smink sosem rossz választás közölte.

A varratos harisnya sosem rossz választás mondta.

Vendégeket vártunk.

Néhány hónap telt el a fürdőszobai eset óta. Eleinte próbáltam elfelejteni. Elhessegettem magamtól a gondolatokat amint megjelentek. Folyton visszatértek. Mint a bűntudat.

A bűntudat az ölembe ült. Hideg és nyirkos karját a nyakam köré fonta. Arcát az enyémhez nyomta és a fülembe suttogott.

A te hibád.

Észre kellett volna venned.

Valld be hogy tudtad hogy nem steven az.

Feltételeztem hogy steven tudja. Tudnia kellett. Belőle azonban soha nem szedem ki az igazságot. Egy kérdést egyenesen nekiszegezni pedig olyan volt mint leugrani egy hídról.

Néha eltűnődtem miért. Miért választott éppen engem hogy legyőzzön. Újra és újra.

Egymás után érkeztek az emberek.

Puszik lebegtek a levegőben.

Senkit sem ismertem mégis mindenkit. Nagyjából egyformán néztek ki. Kezükben pohárral mosolyogva. Ruha bőr hangok amelyek szavakká formálódtak de mondatokká nem.

Öcsi szóltam az öcsémhez először azok után hogy agyonütötte a fatert és intézetbe került. Nem tudnál hozni egy táskára való smalångeri ruhát és elvinni innen a francba.

Itt vagyok felelte. Gyere ide és itt vagyok. A fater meg. A fater meghalt. Nem is gondolok rá. Te igen.

Nem feleltem de álmodom. Rólad. Vagy talán magamról. Néha meghalunk. Néha te néha én. Tegnap csecsemő voltam. Fagyott volt a talaj de én meztelenül feküdtem a ház előtt.

Mitől félsz kérdezte öcsi.

Hogy a fater feltámad a gyehennából feleltem.

Nem igaz hogy akkor beszéltünk először. Kezdetben hetente elmentem az intézetbe. Átjutottam egy biztonsági ajtón és leültem öcsi mellé aki ott ült mellettem amíg véget nem ért a látogatási idő.

Ő mondott nemet. Hogy ne menjek többet. Ha mégis odamennék nem engednek be. Írt egy levelet. Néhány sort az enyémhez hasonló kézírással. Ne haragudj írta. De miután eljössz mindent rosszabbnak érzek.

Így hát stockholmba felvételiztem.

Felültem a buszra és elmentem délre.

A muter kendővel a fején integetett a ház előtt. Mint egy nő egy másik évszázadból. Nem integettem vissza.

Fokozódott a hangerő. Az emberek egyre jobban berúgtak. A nagy hangzavarban egyetlen hangot sem lehetett kivenni. Egyet kerestem. Egy olyat amelyik a sötétben sem árulkodott a neveltetéséről. Amelyik megköszönte hogy megerőszakolhatott és megkért hogy tartsam a számat.

 

Karin Smirnoff 1964-ben született, és hosszú éveken át újságíróként dolgozott. Miután ezt megunta, megvásárolt egy faárugyárat. Néhány év után visszavágyott az íráshoz és beiratkozott a Lundi Egyetem íróiskolájába. Umeåban született. Stockholm környékén nőtt fel. Jelenleg Piteåban él. Azután hazamentem című regénye márciusban jelenik meg a Scolar Kiadó gondozásában.

Patat Bence 1975-ben született, bölcsészdiplomáit az ELTE BTK skandinavisztika és finn szakán szerezte. 2000 óta foglalkozik műfordítással, skandináv nyelvekről, valamint finnről és észtről összesen több mint százhúsz kötetnyi irodalmat ültetett át magyarra, köztük gyermek- és ifjúsági könyveket és ismeretterjesztő munkákat is.