Andris Kalnozols (f. Kis Orsolya): Szólíts Naptárnak

Részletek

Írta: Andris Kalnozols

Aztán a lelkész kissé vonakodva hozzátette, hogy tulajdonképpen van egy feketén működő konyha a templom gazdasági épületében. Azt mondtam, hogy a szín itt lényegtelen, rendben lesz.

(regényrészlet)

szeptember 10.

Tegnap (igazából tegnapelőtt) elkezdtem gondolkozni valamin, de csak ma jöttem rá, hogy ezen gondolkozom. A jótékonysági konyhán gondolkodtam. Tegnapelőtt, amikor elvittem anyát a Sarok vendéglőbe, és szoljankát ettünk, észrevettem, hogy nem volt olyan drága vagy bonyolult. És még tegnap észrevettem olyan dolgokat is Janīna kertjében, amiket eddig nem láttam. Az egész kertje szó szerint tele van cukkinivel. Kábé egymillió cukkinije van. Lényegében csak cukkinije van. Nem tudom, mi a célja, nem kérdeztem. De van benne valami, és én úgy érzem, hogy a fejemben már azt találgatom, hogy mi lehet az összefüggés. De egyelőre eredménytelenül. Azt viszont tudom, hogy a városban nincs ingyenes étkezde. Ezt biztosan tudom. De vannak emberek, akik szívesen ennének naponta egyszer meleg levest. Vagy hetente egyszer. De ez nem jön össze. Pedig néha enni kell, még akkor is, ha nincs családod. 

Egész nap sétáltam a városban, és a levesen gondolkoztam. Van benne valami. Janīnának rengeteg cukkinije van. Sokkal több, mint amennyire szüksége van. És biztos vagyok benne, hogy más, nagyon idős embereknek, akik magukra maradtak, és van kiskertjük vagy szántóföldjük, rengeteg felesleges cukkinijük vagy más zöldségük van, amit jótékony célra lehetne fordítani. Ha nekem valamire egyáltalán nem lenne szükségem, de másnak nagyon is szüksége lenne rá, akkor örülnék neki. Ezt az egészet még jól át kell gondolni. Türelmesnek kell lenni. Nem szabad forrófejűnek lenni.

Szeptember 11.

Ma a belvárosi szupermarket melletti zebrán történt egy esemény. Nem hagy nyugodni, így írok, eléggé izgatott állapotban. Én szabályosan mentem át az úttesten, de hozzám egész közel lefékezett egy autó. Egy piros kis autó. És az autó nem szabályosan közlekedett. De világos, hogy ki is ült benne. A kis piros autóban a Munka utca udvaráról. Csak a színét láttam és az autó elejét, de rögtön tudtam. Nem néztem be, rögtön elrohantam. Ez fontos volt. Fejvesztve elrohantam. Egyenesen Janīnához futottam, aki a kertben ügyködött. Rohantam felé, de rájöttem, hogy nem tudok megállni, így csak annyit mondtam, hogy szia, aztán futottam tovább. Nem tudom, miért, de futottam tovább, egyenesen a rendőrségre, berohantam az udvarba, majd kirohantam és tovább futottam. Mire a templomhoz értem, már teljesen ki voltam fulladva és vörösödve. A kút alá dugtam a fejem, és némileg magamhoz tértem. Nem maradt több biztonságos hely. Most itthon ülök, és végre megeszem az ebédre készített szendvicseket. Ma már nem megyek ki többet. Signe, Signija.

szeptember 12.

Lehet, hogy tegnap túlreagáltam a dolgot. Végül is csak egy piros autó volt, és még csak be sem néztem az ablakán. Simán lehet, hogy nem is ő volt. Hiszen van egy csomó piros autó, ami elüthet a zebrán. Ezért ma mégiscsak elmegyek sétálni. Nem kell így bepánikolni, ha valami történik. Rossz vége lehet. Türelmesebbnek kell lenni. Egyszerre csak egy dologra kell koncentrálni. És ez az egy dolog jelenleg az ingyenkonyha. Elmegyek Janīnához megkérdezni, hogy ő mit gondol erről. Fontos számomra a barátom véleménye.

Janīna eddig még sosem gondolt az ingyenkonyhára. Ezt mondta. De most majd elgondolkodik rajta. Ezt is mondta. Ülünk a konyhában és cukkinit eszünk tojással, ami nagyon finom. Nem is tudtam, hogy a cukkini lehet ilyen finom. Amikor ezt elmondtam Janīnának, azt válaszolta, hogy sok éve készít cukkinit különböző módokon. Ő az ország vezető szakértője a cukkini kérdésében – mondja nevetve. Ha egyáltalán van valakinek ilyen kérdése. És lenyalja a tejfölt a felső ajkán lévő borostáról. Hoztam haza néhány sült cukkinit. Elmondtam anyának, hogy kell megsütni tojással. Fel kell kockázni, sütni kb. 10 percig, és megszórni fűszerrel, ami szerintem khmeli suneli. Aztán fel kell verni a tojást a tejföllel, sóval és borssal, és ráönteni a cukkinire. Ezután még három-öt percig sütni. Aztán kész, és nagyon finom.

szeptember 13.

Voltam Janīnánál. Azt mondta, hogy mostanában sokat járok ide, de ez rendben van. Tudni akartam, hogy gondolkozott-e az ingyenkonyhán. És azt válaszolta, hogy néhányszor, tegnap este és ma is. És azt is mondta, hogy szívesen feláldozna erre néhány kiló cukkinit különböző formában. És ennek nagyon megörültem. Aztán azt mondta, hogy körbe kéne kérdeznünk néhány embert, hogy nem tudnának-e hozzájárulni zöldségekkel és így tovább. Azt válaszoltam, hogy az a probléma, hogy nem szívesen beszélgetek emberekkel rajta, anyán és egy kicsit Arvidon kívül. De a Neumann-nő azt mondta, hogy ő tud tárgyalni, ha házról házra viszem. Ez pedig nekem nem probléma. Igaz, egy kicsit aggódom az alkohol és a kiabálás miatt, ami ezzel járhat. De Janīna megnyugtatott, azt mondta, hogy már vagy egy hete nem iszik. Csak évente párszor ki kell eresztenie a gőzt. És most lenne itt az ideje, hogy kihasználjuk pillanatot, amikor elszállt a gőz, és cselekedni. És megegyeztünk, hogy holnap elkezdhetjük körbejárni a szomszédokat, mert ma esni fog. És ilyen időben senki nem megy talicskán – mondta ő. És holnap? Holnap napos idő lesz? – kérdeztem. Holnap napos lesz – válaszolta Janīna hangosan és meggyőzően. És ha mégsem? – viccelődtem vele. Ha mégsem – Janīna a fejemre nézett –, akkor fejbe kólintalak.

szeptember 14.

Sanita, Sanija, Santa, Sanda, Sandija. Megbeszéltük, hogy nem fogunk mástól cukkinit kérni. Janīnának van belőle elég. Minket a krumpli, a hagyma, a cékla, a retek érdekel, és a rukkola, uborka, paradicsom, borsó és még sok minden más. Először el sem hittem, de kaptunk sok mindent, jó nagy mennyiségben. Szinte mindenki, akinek az udvarába behajtottunk a talicskával, ráállt a dologra. Először kicsit zavarban voltak, de Janīna a diplomácia nagymestere. És sokszor kellett Janīnával a teli talicskát visszatolnunk a háza hátsó részébe, ahol felállítottunk egy zöldségraktárt. A zöldségeket dobozokba és zsákokba rakjuk, és szétválogatjuk. Úgy néz ki, hogy szükségünk lesz egy teherautóra is, hogy ezt az egészet elvigyük a templomba. Estére már rengeteg zöldség van Janīna udvarán. Holnap pedig megpróbálom meggyőzni a lelkészt. Szerintem valami gyanúsat fog sejteni, de elvileg nem utasíthat vissza egy jótékonysági akciót.

szeptember 15.

A lelkész nem volt olyan szkeptikus a kezdeményezésemmel kapcsolatban, mint ahogy azt megjósoltam. Nem tudta visszautasítani sem (ezt is megjósoltam). Végül ő maga javasolta, hogy csináljak valamit az egyház és az emberiség javára. És most szükségem van egy teherautóra, hogy a dolgok beinduljanak. A lelkész még mondott pár dolgot, amire szükség lesz az ingyenkonyhához. Először is, egy konyha. Erre, be kell vallanom, nem gondoltam. De kell, hogy találjunk egy konyhát is, ha már egészen váratlanul ennyi zöldséget sikerült összeszedni. Aztán a lelkész kissé vonakodva hozzátette, hogy tulajdonképpen van egy feketén működő konyha a templom gazdasági épületében. Azt mondtam, hogy a szín itt lényegtelen, rendben lesz. És felírtam azt is, nehogy elfelejtsem, mi mindenre van szükség ahhoz, hogy a dolgok haladjanak előre. Úgy néz ki, jövő héten lesz munkám. A legnehezebb az önkormányzattal való egyeztetés lesz. Nem emlékszem pontosan, hogy mit kell egyeztetni, de leírtam valahova részletesen. Nyilván nem én fogok tárgyalni. Janīna Neumann fog. Arvid azt mondta, hogy te kutyultad, te is süsd ki. Készen állok.

Andris Kalnozols (1983) lett író, színpadi szerző. Darabjait többek közt a Lett Nemzeti Színház, a Dirty Deal Teatro és a Ģertrūdes Ielas Teātris játssza. A Szólíts Naptárnak című első regénye, amelynek magyar fordítása márciusban jelenik meg a Prae Kiadó gondozásában, hatalmas sikert aratott Lettországban.

Kis Orsolya (1987) műfordító. A Prae Kiadónál megjelent fordításai: Jelena Glazova: Sóvárgás (2022), Naivitás (2023); Szemjon Hanyin: De nem úgy (2023); Kayla Czaga: Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon (2023), Hogyan legyél főszereplő (2024)