Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

Részletek

Írta: Raphael Dagold

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bátyám és én halogatjuk az alvást

Ahogy futunk, a levegő előbb hűvös, majd ismét meleg,
akár az óceánvíz, akár a bőrünk, amikor az izzadság

felszárad a délután forró szellőjében.
Éjszaka van, épp csak, a kék

a lombkoronák fölött csillagokkal tűzdelt
indigóvá válik az ég közepén.

A mezőn nehéz egymást látni.
A denevérek a szürkületben rebbenő nyilak,

meggyűrik majd elsimítják a majdnem
sötétséget, eltűntek a fák között.

Egész nyáron fák vettek körül minket.
A lenyírt fű csonkjai súrolják lábfejünk.

Erény, 1969

A félig szétszedett
hűtőszekrénydoboz kartonfalai között,
a fehér lepedő mögött, amit
sátrunk bejáratává alakítottunk,
a bátyámmal a Jó természetéről
beszélgetünk. Anyánk zenéje tölti be a házat,
ride a painted pony let the spinning wheel spin,
a lemezjátszó fedele nyitva maradt,
ahogy akkor lehetett, amikor a napsárga
falfesték bepöttyözte a Big Brother
and the Holding Company Ball and Chainjének
A-oldalát, de most nem Joplin füstös sikolya,
hanem a Blood Sweat and Tears
tölti be a házat, ya got no home….
A bátyám azt mondja, hogy ő Jobb,
mint én, what goes up, amit nem tűrök,
így harcolok vele, összeomlik
a kartonvár, kezem
az arcát nyomja, a szemét szorongatja,
and show you, the colors, that are real,
mondom a bátyámnak, hogy maradjon, nem akartam,
de elmegy,
fekete szemkötővel tér vissza,
heteken át csak a világ felét issza be az íriszhártya.

Éjjel, Reggel és Egy Nappal

Később amikor a rendőrök lelökik őt 
a széles járdára a háztömb közepén álló utcai lámpa 
alatt, amely elsárgítja a lengyel templomot, ami megkondítja az órát, 
és ahol az autó az első menekülésnél 
a gyorséttermi eladónak átcsúsztatott rejtett üzenet után. 

Később egy vékony törölköző alatt, döglegyek között 
egy bozótos strandon a táborhelyen túl, 
ahol meredek gödrökben éjjeli varangyokat fogunk, 
melyek kicsiny kezünkben mozdulatlanságba dermednek reggelre. 

Később, amikor a nő arca sárga, nem is néz ki annyira rosszul. 

Később, amikor a fiatal kecske meghal. 
Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik
a vágóhíd padlóján a parasztház mögött, az öböl mellett, 
ahol rákok szaladgálnak a sekély vízben, 
zöld nádak nyugtató árnyékában. 

Később, amikor az öcsénk zokog. 

Később az erős nagynénénk házában egy reggelen 
és egy napon és egy reggelen, ahol nem találnak ránk. 

Később, amikor a legkisebbet küldjük be, hogy keltse fel őt.

Sosem fogod

magad mögött hagyni ezt a napot:
a repülőterek nem
segítenek rajtad, egész óceánokat
nyelnek el, városokat,
melyek utcaneveit
nem tudod kiejteni,
melyek építészete
elhallgattat,
tátogva bámulod
a tornyokat, bástyákat,
középkori kőcsipkét,
lebegő, öntött vízköpőket,
folyókat,
melyek színére
nincs szavad,
macskaköveket,
melyek lábadba nyomják
egyedüli valódi formájukat,
hidakat,
melyek csúcsán
seregélyek zsonganak
szentek szobrain,
rezzenő testükkel 
szárnyal a bronz.

A szövegek eredeti megjelenési helye: North American Review, 2024; Crab Orchard Review, 2018; The Normal School, 2018; The Southern Review, 2020.

Raphael Dagold Baltimore-ban született kortárs amerikai költő, tanár. Legutóbbi könyve a Bastard Heart címet viseli.

Murányi Zita (1982, Budapest) Bródy-díjas író, költő, 2024-27 között MMA ösztöndíjas. A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végzett. Legutóbb megjelent kötete: Istenhez emelem az árnyékod (AB Art 2024), regénye On Mr. Darcy sofa (Innovie 2023). Publikált az ÉS-ben, Jelenkorban, Bárkában, Népszavában, gyerekversei jelentek meg a Felhőpárna, Aranysityak, Mondanivalók, Viszek egy szívet antológiákban.