Bocsik Balázs: Huszt repríz: A Német
- Részletek
- Írta: Bocsik Balázs
4. a kálvinista legátus, aki a reptéren megáldotta a jó édes
Bejön a német:
Szörnyű ez a Kaszinó (khm, a kasszírnő?). Szangvinikus, rakoncátlan (TESz).
Szóval bejön a német a krémszínű zsakettjében (a melegfényű lámpák alatt minden zsakett
krémszínű?), várják tőle a híreket az éhes krokodilusok (képviselőtestületi tagok, septemvirek, kormányablak-vezetők, tárca nélküliek, névtelen kolumnisták) többek között: jómagam. Szörnyű ez
a Kaszinó.
(kórusban)
– Na mik a hírek, néééémet?
A német, mint minden jól öltözött német: hallgat és a szociáldemokrácia problémái fölött lamentál (diszponál?). Arra jut – Goethe szellemét idézve –, nem túl poetikus név az, hogy Olaf Scholz. Megtapogatja a derekatáját, hopp, buggyan ki az (apja!) aranyórája – függőlánc közbeszerzett. Még nincs itt az idő, feketét rendel, és o l v a s h a t a t l a n szemeivel […] módon biccent. (Taps, hangos éljenzés jobbról).
A legújabb Duna-híd átadásának ügyében mindenkinek hónapok óta forr a feje, intenzitás szempontjából
csökkenő sorrendben a következőképpen:
- Gyula (szül.: Szatmárnémeti, 1999; foglalkozása: <titkár> [f. í. más tintával: cs. kir. Pest Vármegye kormányhivatalának aljegyzője]). Első generációs értelmiségi (nagy reményekkel), félbehagyta a villamosmérnökit, és már nem mondogatja részegen fűnek-fának, hogy mit lenne hajlandó megtenni 300 nettóért……………….
- Gyula felesége (szül.: Budapest, 2000; foglalkozása: anti-beauty influencer). Az Udvari Kancellária prociklikus gazdasági intézkezdéseinek következtében jól él – úgymond.
- [olvashatatlan kézírás] tárca albizottságának az [olvashatatlan kézírás] bizottmányába delegált kapcsolattartó tagja (Ferenc?, 199?, ???kolc?)
- a kálvinista legátus, aki a reptéren megáldotta a jó édes
- a főispán (a nádor)
- a szélsőjobboldali párt (Nyállal és Vérrel – programjuk meglepő eleme, hogy fanatikus merénylőik szándékosan terjesztenek szexuális úton terjedő betegségeket meleg férfiak körében), képviselői, akik az ügyről semmit nem tudnak, mert képviselőtársaik elhitették velük, hogy ha megoldják az összes román keresztrejtvény sudokuját, akkor Kelet-Bánságot visszacsatolják, s ekképpen ezzel valának elfoglalva írd és mondd 8 hónapja.
De ez az átkozott német tud valamit, bejáratos a kórházakba, vannak kapcsolatai Brüsszelben, Moszkvában és Ulánbátorban, az unokafivére a magyar-kirgiz Krumplikutató Intézet vezető kutatója stb. És azt is hallani, hogy a német – mivel német – ááárgus szemekkel figyeli az eseményeket. Mindig számol, ha nem a dámákat a karzaton, akkor mikrochippek nanométereit (cvikkerét olyankor: felteszi), hivatalos minősége nincs az Udvarnál, magánéletéről valójában keveset tudni, szakmai háttere meghatározhatatlan. De a német, ez a kurva német, nagyon tudja a dolgát. Nem kiabál azóta az incidens óta, amikor is az Örömódát fütyörészévén (Jankovich Ferenc-féle) az Astorián az Ördögsarok nevű lokál bájos vendégei rá nem kiabáltak, hogy ne fütyülj, német! Ez persze 2010 előtt volt, amikor az erkölcsök romlottak és az emberek zavartak voltak. De a német fölszívta magát, fel bizony, kisapám,
szamárlétrát: mászott
adót: került
közbe: szerzett
mórikálta: magát
tessék: lássék
röviden mondva: piszlicsáré ügy. Szóra sem lenne érdemes, ha nem lenne a németnek ez a bejárása K.-ba. (Hova? Jaj, jámbor olvasóm, ne félj, elvezetlek én még a paywall mögé is – hiszen én ott születtem + áfa.) És jár, és kél (mórikálja magát) a német, de semmi aktatáska, semmi nagy svung, csak úgy „viszi a lába” – írja egyéb forrásokra hivatkozva a Telex. Bizony isten, ezek a csepűrágó zsurnalisták sok borsot törnek az orrunk alá, persze, már régóta sejtjük, hogy ők is a német zsebében vannak, mint a dél-alföldi dohányboltok, a hévízi panziók szezonon kívüli üzemeltetése és a szintetikus marhatokány (tervezett termékneve: Marhanyag) jövőbeli forgalmazása.
És amikor a német bejött a Kaszinóba (khm), akkor szinte mindenki megbizonyosodott arról, hogy a német bizony tud valamit. És abban a pillanatban mindegy volt, hogy a hídátadásról vagy épp kinek-kinek a merevedési problémáiról, kórtörténetéről, hátralékairól, génállományáról, vélt vagy valós szavazói magatartásáról (horribile dictu: elveiről), álmairól (pl.: Hűvösvölgy, 2+1 szoba, sok zöld, villamosmegálló a közelben stb.), múltjáról (Vizoviczki verőembere, Caraffa ulánusa, Vidnyánszky asszisztense, takarító a MOL Campusban, Matuska Szilveszter kémia tanára vagy csak tanár tanár tanár), képesítéseiről (Jó gyerek az!).
A bejáratos, a jól informált, a törzsvendég, a Honfi (Sind Sie auch ein Ungarn?), a lebegő rémalak (nyitva a csapóhíd, prüszköl rajta), az epekedő kebel (hurutos!), a romok orma, a régi kor árnya, a komolyan összevetett
összeveszett
összeszedett
jelenkor.
Bocsik Balázs (Szeged, 1997) költő, kritikus, irodalomtörténész. Az ELTE Magyar és Európai Felvilágosodás Programjának doktorandusza, a Társadalomelméleti Kollégium tagja. Szabadidejét legszívesebben pingpongozással tölti.
