Virágok

Részletek

Írta: György Alida

Anyám pénzt nyomott a kezembe, és egy cetlit, amin írta, mit kell venni. Megkért, hogy vegyek két kapucsínót a Birgitában. Nem volt messze az üzlet, de kellett a cetli. Legutóbb, amikor Báttya elküldött a boltba, hogy hozzak neki egy borotvát és a visszajáróból vehetek magamnak valami édességet, a boltba érve már csak az édességre emlékeztem, úgyhogy az egész pénzt turbórágóra és csokira költöttem.

Kezdett elegem lenni a délutáni alvásokból. Nem is voltam álmos, Mama mégis mindig jött, hogy le kell feküdni. Ő is alszik velem. Befeküdt az ágyba, de ébredéskor már sosem volt mellettem. Egy idő után rájöttem, hogy igazából nem is alszik. Akkor én is eljátszottam csak, hogy alszom, Mama óvatosan lemászott mellőlem az ágyból és kiosont. Én pedig ugyanolyan óvatosan, hogy senki meg ne lásson, átosontam a szomszédba Keresztmamához. Szerettem Keresztmamát, de a leginkább mégis a két lánya miatt jártam hozzájuk, akikkel lehetett játszani. Sőt, tehenük is volt, akinek borja született. Hosszú, puha szőre göndörödött, és amikor elengedték a hátsó kertben, szaladt és ugrált, mint egy kiskutya. Kereszttata azt mondta, ne adjunk neki nevet, de mi mégis elneveztük Virágnak. Keresztelőt is tartottunk neki és virágkoszorút fontunk a fejére. Azt sajnos megette, amikor leesett róla, de örültünk, hogy szereti a nevét.

Egyik délután, amikor átszöktem hozzájuk, Virág fejjel lefele lógott a pajta előtt. Két hátsó lábán nem volt már bőr, a húsa körül legyek keringtek. Kereszttata és egy másik férfi állt mellette, kezükben nagy késsel. Odaszaladtam hozzá. Bociszeme még nyitva volt, de már nem volt játékosság benne. Keresztmama megfogott és a kapuhoz vezetett. Megkért, hogy inkább menjek haza, mert sok dolog van. Mama közben észrevette, hogy nem vagyok az ágyban. Akkor kiderült, hogy már hetek óta minden nap elszököm.

Másnap már nem próbált lefektetni délután. Sőt, anyám sem, akinek épp szabadnapja volt. Keresztmama jött átt, hozta a kóstolót Virágból. Anyám pénzt nyomott a kezembe, és egy cetlit, amin írta, mit kell venni. Megkért, hogy vegyek két kapucsínót a Birgitában. Nem volt messze az üzlet, de kellett a cetli. Legutóbb, amikor Báttya elküldött a boltba, hogy hozzak neki egy borotvát és a visszajáróból vehetek magamnak valami édességet, a boltba érve már csak az édességre emlékeztem, úgyhogy az egész pénzt turbórágóra és csokira költöttem. A kiszolgáló már ismert, meg sem számolta, amit adtam, csak kinyitotta a fiókot és belesöpörte az aprót. Hazafele megálltam virágot szedni. Az útszéli fű sárgállott a sok cigányvirágtól. Amikor egy nagyobb maroknyi összegyűlt, szétválasztottam, hogy két csokor legyen belőle és az egyiket letettem a fűbe. Rendezgettem a csokrot, hogy szépen álljanak a virágok. Letépdestem a hosszabb szárakat. A másik is ugyanezt csináltam. Aztán fogtam mindkettőt és szaladtam haza, nehogy elhervadjanak. Anyám mosolygott, hogy milyen kedves kislány vagyok. Két pálinkás poharat vett elő. Beletette a virágokat, aztán megkérdezte, hol a kapucsínó. Bámultam rá. Anyám kérdezgetni kezdett. Eleinte türelmesen.

 ­– Miért mentél el itthonról Ágnes?

­– Nem tudom.

­– Nem a boltba küldtelek?

­– De igen.

­– S nem mentél el a boltba?

­– De igen.

­– S hol a kapucsínó?

­– Megvettem.

­– De hova tetted?

­– Nem tudom. Megálltam virágot szedni és…

­– Na, menj vissza gyorsan, ahol a virágot szedted, nézd meg a földön.

Kedvesen mondta, de hallottam a hangjában valami oda nem illőt, amitől majdnem elsírtam magam. Szaladtam vissza egészen a boltig. Néztem a földet. Nem volt sehol a kapucsínó. Még kétszer visszamentem, de csak nem találtam. Nem mertem haza menni, de muszáj volt. Anyám magyarázkodni kezdett, nincs több pénzünk, hogy másikat vegyek. Keresztmama mondta, semmi baj, hoz át egy főzet kávét. Amikor elment, anyám hangosan kezdett beszélni, de nem is nekem mondta, inkább magának, hogy nem igaz, hogy semmit nem lehet rám bízni. Felborította a virágokat. Még mérgesebb lett, mert a fehér abroszt megfogta a virágpor. Keresztmama visszajött, a kezembe csúsztatott egy kockacukrot úgy, hogy anyám ne lássa, és megkért, hogy menjek játszani. Hagyjam a felnőtteket nyugodtan beszélgetni. Hátramentem a kertbe, beültem a kedvenc szilvafám alá. Elszopogattam a kockacukrot és elaludtam.

György Alida 1995-ben született Székelyudvarhelyen. A bölcsészettudományi karon végzett magyar-komparatisztika szakon Kolozsváron. Tanult média szakon, jelenleg drámaírás mesterképzést végez a Marosvásárhelyi Művészeti egyetemen. Első kötete 2021-ben fog megjelenni.