Kovács Eleonóra: Fényerősség

Részletek

Írta: Kovács Eleonóra

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Sárga és ezüst. Ez a két szín azonosítható 2022. november 30-án délután öt órakor a turjadarmai gyümölcsöskertben. A hold és a körülötte terjengő fénykör – sárga. Balra ezüst fénnyel ragyog az Esthajnalcsillag. Az égbolt sötétkék lenne, ha lerajzolnám. Mivel nem készítek illusztrációt, azt írom: fekete.

A tegnapi eső után lassan száradó földön látszik az árnyékom. A hold fénye ennyire erős: észlelhető az árnyék és a szomszéd ház fehér ablaka. A kertkapu is látható: a deszka szürke. A föld szürkésbarna. Ennyi szín észlelhető kora este. A szilva-, meggy-, dió-, eperfa törzse és kopár ága fekete. Ha rajz lenne, a vízfesték legsűrűbb fekete tónusát jeleníteném meg a lapon.

Az általános iskolában házat, fát, madarat rajzoltunk. Amikor ötödik osztályos voltam, rajzóra helyette fizika, kémia, biológia következett. Tizenkilenc évvel később, 2021 tavaszán egy oktatóvideó segítségével megtanultam, hogyan kell macskát rajzolni. Olyan elfoglaltságot kerestem, amihez nem kellett számítógép és internet. Újra rajzolni kezdtem. Most már négy órája nincs villany. A mobilhálózat az udvaron nem, de az utcán elérhető, telefonáláshoz és hírolvasáshoz megfelelő, de a sávszélesség nem elegendő ahhoz, hogy újabb oktatóvideót keressek a kusza, mégis szimmetrikus faágak rajzolásáról. Ezért készítek inkább fényképeket.

December 1-jén, tizenhat óra tizenkét perckor készítem a második fotót. Érdekel, hogy érvényes-e a hipotézisem: két szín létezik este a kertben. Jelenleg legalább négy árnyalatot különíthetek el: kék, szürke, sárga és fekete. Az égbolt kék, a fátyolfelhő szürke, a látóhatár szélén húzódó sáv sárga; a fatörzs és a föld fekete. Ha jobban megnézem a képet, szertelen forma (felhő) és sziluett (gyümölcsfa) jelenik meg. A fátyolfelhő egyik része karcsú, vékony légtömeg, a másik bolyhos, telített légréteg, ami kékesszürke tömbben végződik, és eltűnik a diófa ágai mögött. Ez a fa magasabb, mint az ösvény szélén sorakozó négy szilvafa. A gyümölcsfa alsó ága alatt kezdődik a látóhatár szélét jelölő sárga sáv, a naplemente. A nap maga már nem látszik, de a fénye még jelenlévő. Sárgáspiros árnyalat: ebből jut egy kevés a fátyolfelhő szegélyére.

A zseblámpa a gangon, az asztalon áll. A középiskolai osztálytársaimtól kaptam születésnapomra tolltartóval és gémkapoccsal együtt. Mindannyian főiskolára jártunk akkor. Tizenhárom év telt el, soha nem használtam a lámpát, de egy alkalommal kicseréltem benne a ceruzaelemet. Október elején átkutattam az íróasztalfiókot, hogy megtaláljam. Halványan pislákolt, amikor bekapcsoltam. Vettem négy új elemet. Itt nincs szükségem rá, csak a konyhában, bekapcsolom, a konyhaszekrényre teszem, megvilágítja a plafont. A kék gázrózsa fényt nem ad, de erőteljes színfoltként jelenik meg a félhomályban. Amikor már hallom, hogy zubog a víz a teáskannában, elveszem a konyhaszekrény pultjára állított lámpát, ekkor elsötétül a konyha, csak előttem, a padlón vagy a másik szekrényen látszik a fénycsóva, aztán belevilágítok a kanna belsejébe. Buborék keletkezik, jöhet a teafilter. Miközben keresem, ránézek az órára. Általában két óra telik el a teafőzést követően, amikor visszakapcsolják a villanyt. Erre az időre egy másik település borul sötétségbe. Amikor ott világos lesz, nálunk ismét sötét.

December 3-a van, tizenhat óra húsz perc. A kert helyett ma az udvaron vagyok. A kutyák már befejezték a sétájukat. A járdán állok, ők a pázsiton szimatolnak. Ma borús az égbolt, ezért kevesebb a fény, mégis észlelhető az eperfa és a diófa ága. Vastag fekete tussal rajzolt fekete vonal jelzi az elhelyezkedésüket. Egyik gyümölcsfa törzsét sem látom a sötétben, csakis az égbolt felé nyúló ágakat. Az égbolt világosabb, a gally sötétebb, a háttér rajzolja elő a tárgyat. Amikor a házzal szemben működő kávézó bezár, az utca teljesen elsötétedik, mert kikapcsol a generátor, így nincs annyi fény, hogy lássam az ágakat.

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ.

Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

December 7-én ismét megpróbálkozom a fotózással. Amikor az udvarra megyek, a felhők mögé húzódik a hold. Besötétedik. Az eperfa törzsét szabad szemmel látom: fekete vonal. A fotón ez nem látható. A zsenge eperfa törzse eltűnik, csak a koronája látszik. Az ég felé nyúló ághalmaz tartalommal tölti meg a sötétséget. Mivel ezt már rögzítettem, most nem készítek újabb képet. A holdat szeretném látni, és azt, hogy a jelenléte mennyire változtatja meg a szabad szemmel látható és a képen rögzíthető fényviszonyokat. Ezüst, szürke, fekete. Ennyit látok. A hold, a felhő, valamint a szomszéd háztető és a kémény. Két felhő találkozik, a törésvonalnál ezüst kör keletkezik: ott a hold. A felhőtömb egysége megszakad, mert több helyen áttör rajta a fény. Ezzel ellentétben a ház tetejét jelző fekete vonal alatt mély sötétség terjeng, nem csillan meg a hullámpala, a vályogfal vagy az ablaküveg. A kép három részre osztható: a felhő, a háztető és a fiatal eperfa. Mindegyik más anyag: a felhő – levegő, a tető azbesztcement, a fa rügyfakadásig álomba szenderült textúra. Amikor nem a valóságot, hanem a képet nézem, a felhő helyenként fényes matéria. A tető tömör szikla, elnyeli a fényt. Az eperfa ága szimmetrikus halmaz: egyenlő vastagság és arányosan növekvő hosszúság.

Megerősíthetem: a korábbi feltételezés helyes, két színt látok este öt órakor. Elmondhatom: a napnyugtáról és az esti felhőátvonulásról rögzített kép és emlék eltérő. Előbbi: derengés, légmozgás. Utóbbi: csodálkozás, kellemes döbbenet. Megfelelő mennyiségű fény keletkezik a látáshoz és a fotóhoz akkor is, ha az utcát és a házat áramtalanítják. Szabad szemmel és kamerával egyaránt észlelhető és rögzíthető pillanatképhez elegendő fény.

Kovács Eleonóra (1989) Szalóka. Legutóbbi kötete: Érzékelés. Könyvismertető, filmnapló, jegyzet (2020).