Ocsenás Péter Bence: Megyehatár

Részletek

Írta: Ocsenás Péter Bence

Tolnainé minden hétvégén kártyapartit szervez, összegyűlnek tízen, süti, kávé, az én uram így, az én uram úgy, a fodrász legutóbb, tudtátok a papról, hogy. Antalné mosolyog, néha beleszól, egy ideig ő viszi a beszélgetést, de mindig hamar megunja. Elköszön, késő van már, a munka is, az uram is, aztán hazasétál, be az ajtón, be az ágyba, valld be, hogy egy kicsit szeretsz.

Antalné a kormánynak dönti a fejét. Hajnalban kelt, a százados hívta, eltűntek a falu kutyái. Először azt hitte, hogy vicc, hogy majd jön egy nevetés, egy április bolondja, hogy kiderül, nem is a százados az, de nem jött semmi. 

Kiszáll az autóból, felveszi a sapkáját. Enyhe telük volt, többször is pulcsiban biciklizett le a Duna-partra, de most, hogy tavaszodnia kéne, reggelente fagy. A vadász házában ég a villany, ő hívta a rendőrséget. Az udvaron üres kutyaól, a földön hever a lánc, rajta alvadt vér. Nyílik az ajtó, a vadász biccent. 

Bejön? 

Antalné nemet int, a vadász rágyújt. 

A Sereginél és a Kovácsnál is eltűntek, a fene tudja, hogy mi történt. Az erdőben még sosem láttam medvét. 

Antalné is rágyújt, nézik az erdőt. 

Az erdőben kérték meg a kezét. Igent mondott. Ezt szokták ilyenkor csinálni a nők, igent mondanak, nem akart különcködni. Nem szereti a férjét. Ismeri évek óta, osztálytársak voltak, nem rossz ember, nem iszik, soha nem ütötte meg, talán csak egyszer döntötte fel a széket a konyhában, de azután is bocsánatot kért. Sokszor mondja neki, hogyan érez vele kapcsolatban, de olyankor a férje csak közelebb húzódik, megöleli, azért valld be, hogy egy kicsit szeretsz. 

Rodri jó kutya volt! De öregedett már, néha ok nélkül elkezdett ugatni bele az erdőbe. A városi menhelyről hoztam pár éve. 

Szóval nem látott semmit? 

Semmit.

A szomszédokat nem zavarta a kutya? 

Rodrit mindenki szerette. Magával mehetek? 

Antalné rá akarja vágni, hogy nem lehet, de nem mond semmit. Nézi a vadász aggódó tekintetét, talán tényleg szerette azt a kutyát, azt mondják, hogy a felesége halála óta beszélt is hozzá. 

Elindulnak Seregihez. Már kékül az ég alja, egy óra, és feljön a nap. El az iskola mellett, aztán balra, a templom mögött. Seregi egyszer levelet írt a rendőrségnek, a papot kisgyerekekkel látta mise után. Ki kellett vizsgálni az ügyet, a papot meg akarták lincselni a falusiak, de aztán kiderült, Seregit csak a harangozás zavarja, el akarta érni, hogy bezárják a templomot. Nyilvánosan kellett bocsánatot kérnie, aztán elmentek a kocsmába, és másnapra mindenki elfelejtette a dolgot.

Mit álmodott? 

Antalné megvonja a vállát, pedig emlékszik rá. Az erdőben futott, beugrott a patakba, bebújt az egyik kő alá. Minden reggel felírja az álmait a telefon jegyzeteibe, a férje egyszer megkérdezte, miért csinálja, de nem tudott neki válaszolni. Talán majd visszaolvassa őket idős korában. 

Meglátják Seregit az udvaron.

Úgy vonyított, mint akit nyúznak! Medve volt, én mondom, medve! 

Antalné az ólhoz lép, a lánc hiányzik. 

A vadász leinti Seregit, ne beszéljen hülyeségeket.

Azért bejönnek? 

A vadász biccent, Antalné kérdőn néz rá. 

Magának sem árt még egy kávé!

Bemennek, Seregi felrakja a kávét, közben mesél, jó kutya volt, de az utóbbi időben minden ok nélkül ugatott bele az erdőbe. Öreg volt már, a fenébe is! 

Antalné a vadászt nézi, az őszülő haját, a szakállát. Talán a felesége halála óta nem borotválkozik. Ő is a faluban járt iskolába, ő is az osztálytársát vette el. Amikor Antalné gimnáziumba került, a vadász akkor volt végzős. Soha nem beszéltek, de tudták a másikról, kicsoda, néha intettek egymásnak a folyosón. Gimnázium után sem változott a helyzet, ha összefutottak az utcán, alig észrevehető mosoly, aztán tovább a maguk dolgára. Antalné a falu nagyrészével ilyen kapcsolatban van, de akad pár barátnője. Tolnainé minden hétvégén kártyapartit szervez, összegyűlnek tízen, süti, kávé, az én uram így, az én uram úgy, a fodrász legutóbb, tudtátok a papról, hogy. Antalné mosolyog, néha beleszól, egy ideig ő viszi a beszélgetést, de mindig hamar megunja. Elköszön, késő van már, a munka is, az uram is, aztán hazasétál, be az ajtón, be az ágyba, valld be, hogy egy kicsit szeretsz.

De azért jó kutya volt! 

A vadász a fejét csóválja. 

Mit tudsz a többiekről? 

Antalné beleiszik a kávéba, talán neki kellett volna kérdezni, mégis ő a rendőr. 

Hívtam a Kovácsot, neki is eltűnt, eltűnt az összes, vagy medve, vagy az úristen, én mondom! 

Antalné a szomszédokról kérdez, Seregi a fejét rázza, ők nem olyanok. 

Aztán elnéznek egymás válla felett. 

Na, jó, mondja a vadász, egyszerre állnak fel, Seregi az ajtóban utánuk szól, legközelebb egyenek a sütiből, a felesége sütötte, most jól sikerült. Beülnek az autóba, a vadász végighúzza a kezét az ablakon. 

A férje hogy van? 

Antalné bólint, minden rendben. 

Kovács a pult mögött áll, a rádiót tekergeti, a sarokban két ősz férfi kártyázik. Kovács leteszi a rádiót.

Úgy vonyított, mint akit nyúznak! A lánc is elszakadt, pedig a múlt héten vettem. 

A két kártyázó kinéz a lapok mögül, bólintanak. A vadász leül a pulthoz, az üvegeket nézi. 

Látott valami? 

Kovács ingatja a fejét, Antalné is leül.

Ülnek csendben.

Talán az iskolás gyerekek szórakoznak. A táblámat is azok firkálják, csak kapjam rajta őket egyszer!

Antalné a pultra könyököl.

Mi történt pontosan?

Kovács elmos egy poharat, hosszasan törülgeti, közben ide-oda ugrál a tekintete.

Elkezdett ugatni, mire kimentem, már hűlt helye volt. Kérdezzék csak meg a vendégeket! 

A kártyázók helyeselnek, a vadász fészkelődik a széken. 

Talán mégis valami az erdőből. De egyszerre az összes kutyát? 

Charlie jó kutya volt, még a városból hozattam. 

Antalné feláll, a darts táblához lép, kiveszi a nyilakat. Tíz, tizennégy, egy. Kiveszi, újradob. Ha negyven felett, akkor a medve, ha alatta, akkor az iskolások. Öt, húsz, húsz. 

Mindenki őt nézi. A combját, a fegyverét. Visszaül a pulthoz, a kártyázók visszabújnak a lapok mögé, Kovács előveszi a rádiót, a vadász megérinti Antalné vállát. 

Sikerülni fog!

Elindulnak az ösvényen, meglátják a táblát. Az erdő madarait és gombáit mutatja be, a vadász írta pár éve, a rajzokkal egy éjszaka végzett. Antalné az énekesmadarak rajzát nézi, az ágak között átszűrődik a napfény. Lehunyja a szemét, megnyújtózik.

Fáradt?

Antalné mosolyog, a vadász mutatja az utat. Lassan haladnak, a csizmájukat nézik.

Hiányzik a felesége?

Néha. Azért jó ember volt.  

Odaérnek a lesálláshoz, a létrából hiányzik két fok. A vadász a gerendához lép, végigsimítja rajta a kezét.

Feljön?

Felmennek. Antalné a korlátra könyököl, kilát a fák között a Duna-partra. A vadász üveget vesz elő a kabátjából, meghúzza, megkínálja Antalnét is.

Zörgés a bokorban. Antalné ösztönösen a fegyveréhez nyúl, a vadász kihajol a lesből. Róka ugrik ki a bokorból, megtorpan. Pár pillanatig dermedten áll, aztán lehajtja a fejét, hátrál.

Bár itt lenne a puskám.

Antalné elengedi a fegyvert, a róka elszalad.

Felriad az ajtócsapódásra, elaludt az úton. A vadász a saját házához hozta, kinyitja az ajtót, nyújtja a kezét. Bevezeti a nappaliba, mint akit vezetni kell, mint aki lövést kapott, de Antalné nem szól, forgácsillatot érez, a plafonról kitárt szárnyú bagoly lóg. A vadász lefekteti a díványra, takarót terít rá, a csípőjén hagyja a kezét. 

Kér teát?

Antalné elfogadja, megérinti a vadász karját. A vadász Antalnéhoz hajol, megcsókolja. Antalné lehunyja a szemét, kicsatolja a vadász övét, lehúzná a nadrágot, de a vadász hirtelen elhúzódik, lihegve lép az ajtóhoz.

Aludjon csak. 

Kimegy a szobából.

Antalné az udvaron sétál, délig aludt, melegszik az idő. A vadász hagyott egy cetlit a konyhaasztalon, visszamegyek, megkeresem a rókát, a kulcsot hagyja a postaládában. 

Antalné rágyújt, a kutyaólat nézi, a véres láncot. Mélyen belevájhatott a húsukba, mire kiszakították a helyéről. Az erdő felé fordul, az orrán fújja ki a füstöt. Talán már túljutottak a megyehatáron.

Ocsenás Péter Bence 2001-ben született, jelenleg az ELTE esztétika mesterszakos hallgatója. Prózaírással és kulturális újságírással foglalkozik, novelláit többek között a Kalligram, a Tiszatáj, a Forrás, a Látó és a Székelyföld fogadta el, tudósításai és kritikái a KULTer és a Prae oldalán jelentek meg.