Triebl Zsuzsanna: Körkötőtűk

Részletek

Írta: Triebl Zsuzsanna

A kötéspróba kijött-e, kérdezte tettetett közömbösséggel. Milyen kötéspróba, kérdezett vissza Sára, miközben megküzdött egy különösen szoros szemmel. A mama összeszorította az ajkát, és rántott egyet saját gombolyagján, hogy könnyebben szaladjon a fonál. Még hogy milyen kötéspróba, dohogott, legalább ennyit megtaníthatott volna az anyád.

Amikor Sára átment a nagymamájához kötni, teát ittak rózsamintás porcelánból. Addig csak pettyesbögrében kapta a macikávét, most viszont azzal az étkészlettel volt megterítve, amivel a mama barátnőit szokta fogadni. Mialatt Sára elhelyezkedett, és összemorzsázta magát aprósüteménnyel, a nagymamája lelkesen dörzsölgette manikűrözött kezét – ez az örömteli bizakodás egészen addig tartott, amíg elő nem került Sára vászonszatyrából az aktuális kötése.

Ez egy pulóver lesz, állapította meg a mama kimérten. Az ablak alatt lombok hajladoztak a szélben, csalókán villogott a napfény a csészék aranyszegélyén. Sára lenézett az ölébe, ahol a műanyagon egy mályvaszínű mohair-gallér csavarodott. Pulóver. Az első kötése egy fejpánt volt, színváltós fonálból. Ezt a mintát az interneten találta, a körkötőtűt az anyja szekrényében.

Hát jó, legyen, sóhajtott a mama, és kitöltötte a tintakeserű teát. Ha pulóver, akkor pulóver. Sára elszontyolodva látta rajta, hogy egyáltalán nincs rendben az ő pulóverkötése. Elkeseredett kísérletet tett a tea ízének enyhítésére cukorral-citrommal, aztán nekiállt dolgozni. A mama előkapott valahonnan egy patyolatkönnyű csipkekendőt, és azt bütykölte néha lapos oldalpillantásokat vetve Sára kezének mozgására.

A kötéspróba kijött-e, kérdezte tettetett közömbösséggel. Milyen kötéspróba, kérdezett vissza Sára, miközben megküzdött egy különösen szoros szemmel. A mama összeszorította az ajkát, és rántott egyet saját gombolyagján, hogy könnyebben szaladjon a fonál. Még hogy milyen kötéspróba, dohogott, legalább ennyit megtaníthatott volna az anyád.  

A próbával mérjük fel, hogyan működik a fonal és a tű, alkalmasak-e a választott eszközeink a tervezett ruhához. Ez az egyetlen módja annak, hogy ami kikerül a kezünk közül, ne legyen bolhaszűk vagy elefántszéles – máskülönben délutánok, hosszú napok munkája mehet kárba. Anyádat ez miért is érdekelte volna, hiszen soha, semmit sem kötött tovább néhány óránál. Belekapott ebbe, belekapott abba – ő is csak pulóverekbe kezdett, kardigánokba, hosszú ruhákba. Vadul csóválta a fejét.  Ha tudná Sára, hány elkezdett pulóver bolyong ebben a házban! A ruhásszekrény a tálalóban roskadozik a félúton megtorpant raglánnyakaktól, fél pár zokniktól és azoktól a fonalaktól, amiket ő vásárolt Sára anyjának. Ha ő meghal, az egész megy majd a szemétbe.

Sára kitartóan kötött, miközben fél füllel hallgatta a mamát, aki most rátért az anyja fonalválasztásának megbízhatatlanságára. Sosem olvasta el a mintát a legvégéig, és nem egyeztette, milyen nehézségű fonalat kér a minta írója. Nem figyelt a minőségre sem, csak a színekre, amik megkapták a szemét – ha a kirakatba kikészítettek egy gusztusosan melírozott vagy élénken virító pamutgombolyagot, már rohant is érte az üzletbe.

Amiből Sára most a pulóvert köti, az is egy alsó polcos fonál. A kötőtűje műanyag, a kábele mezei damil. Azt a körkötőtűt még ő vette Sára anyjának, de akkoriban még nem volt akkora választék. Nem törődik az ő lánya semmivel, sóhajtott, majd egy gyors mozdulattal elseperte Sára remegő érvelését, miszerint a színtiszta gyapjú és a bambuszkötőtű drága. Ha az anyja befejezte volna a jogot, akkor most nem lenne olyan fonál az országban, amit ne engedhetne meg magának. Ha nem utazta volna végig a fiatal éveit. Ha megvette volna a rendszerváltás után a lakását. Ha nem ment volna hozzá Sára apjához. Ha nem vált volna el Sára apjától.

Sára lehajtott fejjel dolgozott a garbónyakon, amikor elengedett a ragasztás – a kötőtűket összekötő, opálos és megtört damil sebesen kisiklott a rózsaszín szemek alagútjából. A mama tovább beszélt, miközben ő kapkodva próbálta felszedni a szemeket, de azok ügyetlen mozdulataira szaporán csúsztak ki egymás hurkaiból. Könnyei elhomályosították a kezében tartott tömegszerencsétlenséget, már csak az ujjaival érezte, minél jobban próbálja felfűzni a mohairt a csupasz damilszálra, annál jobban bontja.

Nem mert szólni a mamának. Nem tudta, hogyan kellett volna erre felkészülnie, és félt, hogy majd a kábel megszakadása is az anyja hibája lesz. Szipogva szorongatta az egymástól elszakadt műanyag pálcákat, amikor egyszer csak elragadták kezéből a bomlásnak indult szösznyakat.

A mama nekiállt a saját tűire felszedni az eliramodott szemeket. Az anyja ilyenkor már rég a sarokba vágta volna ezt a kötést, mondta, de ők ketten most megjavítják. Meg is kaphatja ezeket, emelte meg enyhén a kezében tartott fatűket, cserélhető rajtuk a kábel: ha úgy szeretné, negyven centi a távolságuk, de lehet nyolcvan is.

Ezután megmutatta neki, hogyan tud kényelmesen és gyorsan haladni. Amikor Sára visszakapta a pulóverkezdeményt, ugyanúgy vezette a fonalat, és lassan mímelni kezdte nagymamája mozdulatait. A mama szótlanul méregette, hogyan köt, majd felállt, és kiment a szobából. Sára olyan sokáig maradt egyedül, hogy már a szája szélét rágta, vajon nem mondott-e valami rosszat, amikor a mama visszatért egy nagy zsákkal.

Annyi kék, lila és vörös borult az asztalra, amennyit Sára egy helyen még nem látott, több teljes garnitúrányi fonál. A mama elégedetten rázogatta a zsákot, miközben Sára megdöbbent arcát figyelte. Az osztatlan öröm a zsák aljáig tartott – akkor megindultak kifelé a sokat emlegetett félkész pulóverek, húszsornyi kardigánok. Most már ketten álltak a kérdés felett, mi legyen a sorsuk. Sára levegőt sem mert venni, a vállán ott ült az anyja végigstoppolt kelet-európai körútja, a saját nem várt születése, a kicsiny albérletük. A mama sóhajtott. Ha lebontod őket, akkor lebontod. Ha folytatod, folytatod. Most már mind a tiéd.

Triebl Zsuzsanna 1997-ben született Budapesten, és azóta is ott él. Korábban publikált a kolozsvári Helikon, a KULTer.hu, az Irodalomismeret és a Nincs online irodalmi folyóiratokban. Irtózik a madaraktól és a pilóta keksztől.