Hasznos szöveg: Kollár Dávid - Curry

Részletek

Írta: Kollár Dávid

Mitől lesz hasznos egy szöveg? Létezik egyáltalán ilyen? Amennyiben igen, mit jelent számunkra a haszon? És kit szolgál?

 Sorozatunkban felkértünk néhány szerzőt, hogy a kérdéskört körüljárva írjon nekünk „hasznos szöveget”. 

Curry

Végre kihalt az utca,
csak a villany zúg halkan,
a konyha sápadt fényében
állsz a gáztűzhely előtt,

szőke hajad gyűrött diadém,
töredezett glória,
a hajszálak
árnyékként szöknek meg
arcod fogságából.

Lassan melegszik a serpenyő,
a fagyasztott zöldségek
megadóan várják,
hogy összeforrjon, ami összetartozik.

Kezed pontos, nem vét egy hibát sem,
évek rutinja, séfkés-metronómod
ritmusára aprítod,
olajon pirítva,
a felszín alatt máris összefőzve.

A gőz jól ismert homályba puhítja arcod,
csak mozdulataid élesek,
ízek, illatok kódolt üzeneteit kevered a lábasban:
kókusztej, paraj, curryfűszer.

A füstölt tofu csak álca, ürügy,
átadjuk magunkat a főzésnek,
puhulunk egymáshoz,
míg végül minden összeáll.  

A recept szerint harminc perc alatt készül el,
de valójában évek kellettek hozzá,
az idő lassan, takarékra véve főz.

És te csak kevered, kevered,
háttal az ajtónak,
a konyha sárga lámpafénye
dicsfénnyé nemesül fejed körül,

mert itt zajlik minden,
a gáztűzhely oltárán,
ahogy a serpenyő fölé hajolsz,
tested íve hidat ver.

Így állunk a konyha sápadt fénygőzében,
te háttal, én háttal, két napraforgó,
titkos algoritmus szerint fordulunk el egymástól,
de gyökereink, akár a lábas aljában összeért zöldségek,
szétszálazhatatlanok.

Kollár Dávid szociológus, költő, művészetkritikus, 1993-ban született Budapesten. Jelenleg is a fővárosban él, a METU és a PPKE oktatója, a PTE – Alkalmazott Ontológia Kutatócsoport kutatója.